2011 Karácsonya

Hát eltelt a Karácsony is. Az idén..mea culpa.. bizonyosan csalódást okoztam, de a beírásokkal nem voltam egyáltalán rendben, illetve nem segítettem az esetleges érdeklődőket a receptek újbóli belinkelésével, de nem volt hozzá türelmem. Nagyon megtervezetten dolgoztam előre a Karácsonyi ebédre, ami december 25-n volt nálam. Mivel már 15 éve az a családi szokás, hogy Karácsonykor egyik ebéd nálam, másik pedig sógornőmnél van, egymás utáni napokon, december 25 és 26-n, ezért kitapasztalhattam azt, hogyan tudok úgy elkészülni mindennel, hogy ne legyek hulla fáradt. Az idén még kevesebben voltunk mint eddig..ami eltöltött szomorúsággal. Elég mazochista módon hiányzanak a nagy ebédek, amikor a család minden fiatal tagja itthon volt és nem csak ez, de ettek is! Ugyanis az utóbbi pár évben mikor itthon vannak, akkor is meg van tiltva pl. hogy édességet vagy nehéz ételeket főzzek, sőt egyik fogadott fiam lassan 2 éve vegetáriánus lett, igaz ez újabb lehetőségeket nyitott meg a főzés terén. A lényeg, hogy az idén úgy nézett ki, a társaság nemcsak számban lesz kicsi, de kedvben is, hisz nincs egy éve, hogy elvesztettük anyósom, a tavaly még ő is jelen volt a karácsonyi ebéden. Egy nem várt kedves telefonhívás alatt jött egy spontán ötletem és meghívtam egy idősebb párt az ebédre. Tudtam, egyedül lesznek, a hölgy utál főzni, így örömmel elfogadták. Ráadásul N.o-ban élő unokaöcsénk is megjelent, így a délután fergeteges siker lett úgy kaják mint kedv szempontjából.

A menü nagyjából a szokásos volt, mert mindannyian sokkal kevesebbet eszünk, mint régen és a legtöbben finnyásak is, élen a kicsi fiammal.

A menü a következő volt:

Ennivalók:
* salate de beuf
* krisztuskenyér
* káposztasaláta piros-káposztából
* ünnepi disznósült héjában sült krumplikkal
* bárány frikaszé módra

Édességek:
* melomakarono (mézes stangli)
* kurabie (hókifli)
* zserbó

Innivaló:
* saját, több éves rose borunk

A salate de beuf egy jellegzetes erdélyi majonézes saláta, ami sosem hiányzott Édesanyám ünnepi asztaláról és hagyományosan az enyémről sem, ez nálam egy must. Talán az egyetlen, amit akkor is megcsinálok, ha történetesen csak én eszem belőle. Görögországban az ehhez leginkább hasonló majonézes saláta neve: „rossiki” vagyis „orosz saláta”, de senki nem tudja miért:) Szakemberek valószínűleg tudnának erre választ adni, majd egyszer rákutatok a neten. Én mindig úgy készítem, hogy az ünnepi ebéd vagy vacsora előtti nap, a gyereknek főzők egy jellegzetes húslevest, mely valami saját családi gyártmány, mert a végén paradicsompasztával pirosítom és rizstésztával tálalom, ezt eszi a gyerek csak jó étvággyal. A megmaradó húst és zöldségeket félreteszem, de úgy, hogy a zöldségeket lecsurgatom, tehát órákra szitába teszem és letakarva mindent hűtőbe. A húst még akkor, langyosan lecsontozom. A képen látható jó nagy tálhoz csak egy csirkefart és hátat főztem meg, evett a gyerek, maradt leves és lett belőle egy ekkora saláta is. Mikor minden jól megdermedt,  nagyon apró darabokra vágom a  krumplit (most tettem bele 5 közepeset) és a murkot (sárgarépát), valamint a húst (a fenti mennyiséghez 2 maroknyi). Ezekhez teszek még kb. 10 db közepes ecetes uborkát, ugyancsak nagyon apróra vágva, 1 nagy piros paprikát (most a hosszú fajtából volt itthon) apróra vágva, ez helyi újítás, mert eredetileg ezt nem tett bele Édesanyám, és jó sok majonézzel összekeverem (kb. 300 ml-l). Persze lehet bővíteni még főtt zöldborsóval (kb. 2 maréknyi a fenti tálhoz) és főtt kukoricával, de a fantázia nem áll meg, lehet nyugodtan próbálkozni. Nekem az eleinte leírt mezei fajta készült most. Ennek kell egy napot állnia, hogy alaposan összeérjenek az ízek. Nagyon finom volt. Általában díszítem is piros paprika vagy gulyáspasztával, és olívabogyókkal, de most pasztáim nem voltak, a bogyókról megfeledkeztem. De az íze kárpótolt a díszítés hiányosságaiért:)

A krisztuskenyérre nagyon régóta fájt a  fogam:) Illetve az elkészítésére. A gorogkaland.com-ban több olyan bejegyzést is írtam az idén, melyekben beszámoltam a karácsonyi szokásokról Görögország különféle vidékein. Majdnem mindenhol találkoztam a Krisztuskenyérrel, mely egy olyan ünnepi kenyér, amit elvisznek a Karácsony hajnali misére és megáldatják a pappal. Én ezt a részét kihagytam, de készítettem egy szép díszes ünnepi kenyeret, melyre még a keresztet is szépen ráaplikáltuk kis segédem segítségével, aki különben felültetett és alig segített valamiben az idén.

A hozzávalók majdnem ugyanazok, mint a mindennapi kenyerem esetében:

* 1 kg fehér kenyérliszt
* 2 lkanál mezei borecet
* 5 lkanál olívaolaj
* 3 kiskanál só
* 2 kiskanál cukor
* 2 kiskanál ánizsmag (=édesköménymag, elhagyható, de ez nagyon ünnepi illatot árasztott)
* 2 1/2 tasak élesztő (valamennyivel több, mint amennyit az 1 kg liszthez előírnak)
* kb. 650 ml meleg (nem forró) víz

Mindent jobban összegyúrtam, mint máskor és nagyon puhára hagytam a tésztát, éppenhogy ne legyen ragacsos. Félrettem a langyos sütőbe és hagytam megdagadni. Miután kétszer akkora lett, lecsíptem belőle egy darabot, találomra, azokból formáztam a rávalókat, a két csíkot, melyeket kereszt formájában a  kenyérre helyeztem, a kis fenyőket, a körbe körbe futó csavart szalagot. Közben a kenyeret benyomogattam a formába, de mire kidíszítettem, megint szépen dagadozott. Megszurkáltam szegfűszeggel itt-ott és a kereszt közepébe egy gesztenyét nyomtam, mert egész dió már nem volt itthon. Betettem sülni, én azt hittem 180 fokra, de mikor egy óra múlva még fehér volt, akkor feltettem a szemüvegem és láttam, hogy csak 80 fokon van:) Ekkor felhúztam 180 fokra és hagytam pirosra sülni. Másnap ettük, de nagyon finom és puha volt, mindenki el volt tőle ájulva, tökéletes siker lett:)

A káposztasaláta nem egy nagy kunszt, de leírom két szóban, mert itt másképpen készítik mint otthon. Én mindig úgy szoktam, hogy vékonyra vágom a káposztaleveleket, de keresztben is vágom, hogy apróbb legyen, ne legyenek olyan hosszú szálak, mintha csak egy irányban vágnám. Ezután durva sóval sózom, citromot facsarok rá és kiegészítem balzsamecettel. Egy negyed piros hagymát vágok apróra és hozzákeverem, pikáns ízt ad neki, majd rászórok erre a nagy tálnyi mennyiségre mely a képen látszik, 2 kanál savanyú kapribogyót. Ezután bőven locsolom olívaolajjal, a kezemmel finoman összekavarom és apróra vágott petrezselyemzölddel díszítem, mikor kedvem van hozzá:)

A disznósültet már leírtam ITT, most annyi különbséggel készítettem, hogy nem húzattam hálóba a húst, hanem eleve olyat vettem, mely szépen egyben állt. Nem tettem vajat és mézet, csak megszurkáltam a húst, a lyukakba fokhagymát, szegfűszeget és babérlevéldarabkákat tettem. Különleges francia kis krumplikat vásároltam, melyeket héjastól tettem a hús mellé, de bármennyire megsóztam őket, a só nem hatolt beléjük kellően, így vagy meg kell szurkálnom őket legközelebb, vagy meg kell vagdosnom. De sztem nem éri meg az íze a 2,50 eurót, amennyibe ennek a kilója kerül, sokkal finomabb a görög mezei krumpli. Viszont kinézetre tökéletes volt és mindenkinek nagyon tetszettek.

A bárányt azelőtt való nap ecetes hideg vízbe tettem és éjszakára kipakoltam a hideg erkélyre. Persze jól lefedtem, nehogy valamelyik kutyus úgy gondolja, megnézi mi van a  tálban:) Másnap a már ITT leírt módon készítettem. A hagymák mellé még 2 nagy édeskömény-gumót is felhasználtam. Nem tettem az ételhez vöröshagymát, csak zöldhagymát.

Behabarás után és tálalás előtt, a húst tálra szedtem és másik tálra a megfőtt zellert, a maradék apróságokat – hagymát és köménygumódarabokat átpréseltem egy szitán, majd az így kapott sűrű mártást külön szolgáltam fel egy mártástartóban, ezzel egészíthette ki  a tányérjára szedett falatokat az, aki tocsogósabban szerette.

Az édességekről írok egy külön bejegyzésben.