Bánj óvatosan az ígéretekkel!
Szerintem a legcsodálatosabb, és a legveszélyesebb mondat a következő: „Mostantól máshogy fogom csinálni.” Szédítő magasságok, és pokoli kínok rejtőznek ebben a négy kicsi szóban. És nem is mindig tudunk róla.
Azt már gyerekkorunkban megtanultuk mindannyian, hogy ha ígéretet teszünk egy barátunknak, és nem tartjuk be, azzal elveszítjük a bizalmát. „Nem szabad olyan feladatot elvállalni, amit nem csinálsz meg, kislányom! Ne szedj olyan sokat! Jobb, ha kétszer szedsz, mint ha nem tudod megenni, és ott hagyod a tányér szélén!”
Ezeket a szabályokat rögzítették bennünk, és talán éreztük néha a súlyát, hogy milyen rossz, ha megszegjük. Van azonban valami, amit sehol nem tanítanak az iskolákban, és nekem például otthon se mondták el:
Hogy milyen következménnyel jár, ha saját magamnak megígérek valamit, és megszegem.
A következmények mindig nagyon súlyosak, és roppant alattomosak. Észrevétlenül kúsznak bele a legapróbb kudarcok a tudatodba, az életedbe, és fokozatosan felemésztik az önmagadba vetett hitedet. Pedig milyen nagyvonalúan tudunk néha bánni a nagy szavakkal! Főleg januárban…
Gondolkoztál már azon, hogy miért is pont januárban teszünk fogadalmakat?
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Időpontot választani tudni kell.
És a január nem a helyes időpont!!! Az én szememben ez a hónap a „be nem tartott fogadalmak hónapja”. És ilyenkor nagyon tudatosan figyelek arra, hogy még véletlenül se tegyek semmilyen elhatározást. Hogy miért?
Nincs semmilyen racionális magyarázat, ami a január mellett szól. Csak azért nem fog megváltozni az életem, mert egy más számjegyet biggyesztünk az első három végére! De ha véletlenül az utolsó kettő is lecserélődik – na és akkor mi van?
Mégis megtesszük, újra és újra. És miért? Mert mindenki ugyanezt teszi.
Mondd, mi lesz a lustábbik éned szava az első nehezebb napon? Szerintem ez: „Ugyan már… Ez csak egy szilveszteri fogadalom volt. Mindenki szokott tenni, és senki nem szokta betartani. Te miért tennéd?!”…
Pedig van jobb megoldás, „jobb hónap”. A szeptember! A szeptember a sikeres elhatározások hónapja lehetne, de ilyenkor mindenkinek annyi a teendője, hogy észre sem veszi az előtte kiabáló lehetőségeket.
Vagy csak bele se gondolunk? Ki tudja?
A szeptember különös szerepet tölt be az életünkben, nem is misztikus, hanem kizárólag gyakorlati szempontból. Ezzel a hónappal lezárult a nyár, a kikapcsolódás időszaka, és megkezdődik az ősz, vagyis a rutin, a hétköznapok, a mindennapok.
És itt jön a trükk: hiszen mi a nagy változásokat nem egy különleges időszakba akarjuk beépíteni, hanem éppen a szürke hétköznapok szokásai közé!
Ezért például a honlapomon tornázókat most egy nagyon extrém ajándékkal próbálom rásegíteni, hogy igenis, most kezdjenek bele! Hiszen ez egy hullám, ami épp a célod felé tart. Miért ne lovagolnád meg?
És erre buzdítalak Téged is, mert nekem többször, nagyon bejött már!
Időzítsd jól a változásokat,
és amikor visszatérsz a rendes kerékvágásba,
változtass kicsit a szokásaidon!
Lenne még mit mondanom. A változtatás izgalmas téma.
Azt hiszem, a többit mégis legközelebbre hagyom. Hamarosan visszatérek, és írok az én kedvenc témámról: Ha úgy érzed, valami nem jó, és változtatnod kell, hogyan érheted el, hogy azt jó közérzettel végig is tudd csinálni. És mindezt öt egyszerű lépésben!
Most viszont inkább a véleményed kérem!
- Szeptember, vagy január?
- Te szoktál fogadalmakat tenni?
- Mikor? Miről?
- Mi az, amit sikerül betartani, és mi az amit nem?
Előre is köszönöm a válaszaid, és további szép napot kívánok Neked!
Zsú – Csodanő
Ahol egy különleges ajándékcsomag vár Rád is!
Csak a szeptember miatt!
9 thoughts on “Tudtad, hogy világ „legkétélűbb” fegyvere egy mondat?”
Comments are closed.
@Zsú,
Csupán egy pici kiegészítés!:
„Mostantól máshogy fogom csinálni.”
Ha valaki így áll neki, a legnagyobb hiba, hogy nagyon tág teret hagy magának. Ezt persze magyarázhatnám, hosszabban, de talán egy hétköznapi példa rávilágít, még ha kicsit sántít is…:
Ha azt kérdezed, mit fogok csinálni, azt mondom nem tudom. Ha azt kérdezed ma mit fogok csinálni, már könnyebb a dolgom, de ha az a kérdés, mit fogok ma csinálni az xy, projektemen akkor már egy egész konkrét választ fogok tudni adni.
„Van azonban valami, amit sehol nem tanítanak az iskolákban, és nekem például otthon se mondták el:
Hogy milyen következménnyel jár, ha saját magamnak megígérek valamit, és megszegem. ”
Nagyon jó téma! 😉
És sehol sem tanítják, és amíg magad ki nem próbálod nem is hiszed el milyen hatása van annak, ha leírsz valamit!
1. Egyfajta szerződést kötsz magaddal!
2. A fejed arra használhatod amire való! Nem felesleges adatokat tartasz benn az operatív memóriádban, hanem helyett hagysz az értékteremtő kreatív gondolatoknak!
„Időpontot választani tudni kell.”
Hurráááá…
Azt sem tanítják például, hogy jelentősége van annak, hogy fogyó illetve hízó Holdnál tervezel illetve megvalósítasz.
És akkor még nem beszéltünk a célokról, a célok mértékéről, minőségéről, a célkitűzés menetéről…
Freelance71
Kedves Freelance71!
Igen, ezt a témát még bővebben ki fogom fejteni… Van egy idézet a Casanova c. filmben „Casanova, minden éjjel nyitva hagyom az ablakom! – Kedvesem, oly kevés az éjszaka, és oly sok az ablak!” :)))
De én ehhez az ablakhoz még vissza fogok látogatni, csak úgy érzem, könnyebb kicsi adagokban megemészteni.
Az időpontválasztáshoz:
A fogyó, és a hízó holdnak csak akkor van jelentősége, ha mi úgy akarjuk. Mint a babonáknál. Ha egy „szerencsehozó kavicsot” szorongatunk a kezünkben előadás közben, és hisszük, hogy segít, segíteni fog.
Ha tudjuk, hogy mikor van hízó hold, direkt arra az időszakra időzítjük a változtatást – segíteni fog.
Ezek olyan hullámok, amiket mi magunk kelthetünk, hogy aztán meglovagoljuk őket, és bejussunk a célba. Legalábbis szerintem.
Végülis a szeptember is ilyen. Ha nem tudatosítjk, mi történik, nincs hullám. De ha tudjuk, hogy most térünk vissza a rendes kerékvágásba, és most jó valami új szokást felvenni – az is segít.
Tényleg jónak tartom a szeptembert a változtatásra. Nekem amúgy is szuper időszak szokott lenni, akkor születtem. 🙂 Valahogy mindig beindítja a dolgaimat.
És nem árt a Holdat is szövetségesül hívni a tevékenységükhöz.
Egyébként pedig a változtatás elkezdéséhez a legjobb időpont az elhatározást követő másodperc. 🙂
@szalkaititi,
„Egyébként pedig a változtatás elkezdéséhez a legjobb időpont az elhatározást követő másodperc. :-)”
Magam is ezt vallom! Csak én így fogalmazom: CSINÁLD MOST!
Freelance71
És ha épp az elhatározás nem megy? Ha tudod, hogy valami gond van, de folyton halogatsz…?
Ilyenkor pl jó belekapaszkodni egy hullámba, és azt mondani, hogy „igenis most belekezdek, mert”… ősz van, növekvő hold van, és így tovább.
Amúgy egyetértek! Ha megvan az elhatározás, ha megvan a tűz, akkor bele kell vágni, csak nem mindegy, hogy hogyan.
Leginkább januárban teszek fogadalmat. Eddig még nem szegtem meg! Ebben az évben viszont valahogy nagyon jöttek a kísértések, mintha csak azt mondanák, hogy „szegd meg Évike”. És eddig még sikeresen ellenálltam. Valahogy érzem hogy ha ez sikerül, akkor jó fog jönni.
Ma reggel néztem kisfiammal a rajzfilmeket, és pont az „Apró állatmesék” ment – nagyon tanulságos volt!
A mese arról szólt, hogy a kis veréb talált egy színes tollat, magára tűzte. Erre a többi veréb megdicsérte, erre még több tollat tett magára, míg egész színes nem lett. Ekkor eleredt az eső. A többi veréb beröpült az eresz alá, de a mi madarunk színes tollai átáztak, és olyan nehéz lett, hogy nem tudott repülni. Végül a többiek segítették be az eresz alá. (Kicsit lerövidítettem a sztorit…) Tanulság: ha változásra vágysz, csak apránként tedd!
(Számomra a tanulság: mindig ülj le a gyerek mellé, ha TV-t néz, de ne csak nevelési szempontból, hanem mert sose tudhatod, hol találsz gyöngyszemre. 🙂 Amúgy meg nincsenek véletlenek. 🙂 )
Igen, ez így van! :)))
Odavagyok a mesékért, a mai napig. :))
Évek óta erős változásokon megyek át – többek között a rögzített, „kötelező” ünnepeket illetően is, és ez a Szilveszterrel és január elsejével kezdődött. Először az a vágyam múlt el, hogy az év fordulóján egy nagyot bulizzak. Ezért vagy a párommal voltam kettesben, vagy összegyűltünk páran, és kártyát húztunk, meditáltunk, varázsoltunk. Aztán ez is elmúlt, és ma már nekem ez a nap olyan, mint a többi.
Amikor a Danu Papnője iskolában megismerkedtem az Istennő Évkörével, akkor kezdett kialakulni bennem egy új rendszer, amely az év fordulóit a természet változásaihoz köti. Sokkal több energiát kapok minden változáshoz és minden új elhatározáshoz, ha azt az évnek abban a szakában teszem, amikor a természeti környezet, amelyben élek, hasonló folyamatokon megy keresztül.
Mondok egy példát. December 21 körül a Téli Napfordulóval köszönt be a belső csend időszaka, amely február 1-ig tart. Ekkor vannak a legnagyobb hidegek, a fák csupaszon állnak, ha kimész egy hólepte erdőbe, meghallhatod, milyen hatalmas a csend. Ebben a hat hetes külső és belső csendben álmodhatjuk újra az életünket, és adhatjuk oda az erős északi-északnyugati szélnek mindazt, amire már nincs szükségünk. (Amit elengedni kívánunk, arra az előző -november 1-vel kezdődő – hat hetes időszakban néztünk rá, amikor a legsötétebb volt kint is, bent is.)
Február 1-vel pedig (amikor a föld alatt kipattannak a magok, és a csírák elindulnak fölfelé) lassan megkezdődik az újjászületésünk.
Mivel nekem a születésnapom is február elejére esik, számomra ez egy rendkívül erőteljes időszak. Magát a születésem napját egyedül, csak magammal foglalkozva töltöm: végiggondolom, hogy mi mindenért vagyok hálás az elmúlt évből, és elmerengek azon, hogy mi mindent tervezek a most következőre.
Amikor egy-egy szándékom konkrétan megfogalmazódik, azt egy szertartás keretében megerősítem, és átadom az Istennőnek (Istennek, az Univerzumnak – kinek hogy tetszik) megvalósításra. Onnan veszem észre, hogy a szándékom valódi – hogy ténylegesen a szívem útját követve született -, hogy elkezd megvalósulni, és szinte semmilyen erőfeszítést nem okoz megtenni a szükséges lépéseket.