Szülinapok kotyvaléka

Szülinapok kotyvaléka
Vacsorázunk, dünnyög az orra alatt, kezében a Tarkatehén.

-Tó, folyó, patak. Ezek a vízfélék.

Ágyban van, kikiabál, hogy menjek be, mert nem kéri már az oroszlánt (amit Zsuzsa nagyi ovijából kunyerált el).
-Mit kérsz helyette, Bobek?
-Bizony, hogy a Bagirát!

-Bobó, te szereted az almát?
-Nem.
-És miért nem?
-Van a Bobónak corn flakes, reggeli és vacsora.
(= van neki jobb ennivalója is, mit kezdjen egy holmi almával)

Ül az ölemben, édelgünk. Odabújik hozzám, közel az arcomhoz, simogat, taperol, puszilgat. Rátalál a -kifestett-szempillámra, elkezdi csikizni, majd elvigyorodik:
-Ezek a Mama tüskéi.

Reggel áll a tükörnél és dumál, majd odajön hozzám:
-Milyen igazságot beszélgetett a Bobó? (ilyenkor ezt a kérdést kell neki feltenni)
-Milyen igazságot beszélgettél, Bobókám?
-Azt, hogy a varacskos disznó meg a vaddisznó meg a malac azok malacfélék.
Miután összepuszilgattam és ölelgettem, megerősítettem, hogy ez valóban nagy igazság volt.

Az előbb odavisz egy malacot az apjának:
-Ez a malac tökéletes.

Szerintem meg ez a gyerek tökéletes. Igaz, most épp közölte, hogy „egy fikát vett ki a szájából”.

Bobó