Öcsi Dédi

Kisebb korában kicsit tartotta velük a pár lépés távolságot, mára egész jó barátságban vannak. Nagyszüleim (nem csak ők) lesik a kedvét, mindennel kényeztetik, énekelnek, mondókáznak neki, tanítgatják, pattognak neki. Botond már kifejezetten szívesen megy hozzájuk, örül, ha találkozik velük, szívesen csacsog nekik, tegnap még puszikat is osztogatott nagypapámnak.

Az egy dolog, hogy mi oda vagyunk érte, de azt még mindig nem szoktam meg, hogy mások is. Hihetetlen érzés látni, hogy hogy rajonganak és mennyi szeretettel halmozzák el az én gyerekemet. Valahogy ilyenkor a kiskori saját magam látom Bobóban és nagyszüleimben pedig azt, ahogy annak idején engem kényeztettek és zsongtak körül. Mellkasszorító érzés. Ahogy az idő múlásával való szembesülés is. Gombóccal a torkomban figyeltem, ahogy nagypapám kínlódva négykézlábra ereszkedett és fájós karjaival támaszkodott, majd fürdőzött Bobó puszijaiban.

Öcsi ma elkísért minket egy bábelőadásra is, az autótól a színházig Bobót közrefogva sétáltunk kézenfogva, simán viselte nagypapám kézfogását is, nem rángatózott, büszke voltam nagyon. Aztán simán elment Öcsivel büfézni,  5-10 perc elteltével gondoltam rájuk nézek, merre járnak, hiányol-e a gyerekem, erre mit látok?

Támasztják a bárpultot és beszélgetnek. Na, jó, nem áltatom magam, biztos elsősorban a ropinak volt köszönhető a nagy lazaság, de borzasztó melengető érzés látni és megtapasztalni, hogy már nem csak velünk érzi jól magát. Büfézett ma a dédpapájával. Tegnap meg sört ivott. Holnap meg kétéves lesz.Oda vagyok érte.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/