Neked az élet mit tanított?

Egy emlék, egy esemény ami vissza vissza jár, ami veled történt, az életed része amíg élsz!

Menjünk vissza 6 évet.
Belső nyugtalanság maradt volna ha ezt akkor nem írom ki magamból.

Mikor a holtpont győz.

Indulás 2003 06.26-n.Cél Veitsch hegyi maraton 56 km.

Az odaút zsibbasztó érzéseit az Alpok lenyűgöző szépsége oldja, majd az öröm, hogy megérkeztünk, igaz egy nappal hamarabb mint a verseny, de nem baj lehet készülni a nagy napra.

Mindenki másképp oldja saját feszültségét, én túrára készülök, bejárni a végső szakaszt, gondolva az lesz a legnehezebb.

Másnap reggel útra kelek, felfelé a szerpentinen, be az erdőbe, a csend közegébe, ahol nem zavar semmi. Csak megyek ámulok a természet kincsein. A kicsi virágok az út szélén, a tova szálló sokszínű pillangók, egy nagy fenyő törzsén ugrándozó kis mókus. Meg-megállva rádöbbenek, hogy a természet milyen csodálatos.

Amikor már a kis város távoli hangjai is megszűntek, egy váratlan hang megijeszt, egy állat hangja,

kutya ordításra hasonlít, mérges veszekedésre, szerencsém, hogy kissé távolból hallatszik.

Most mit csináljak? Egyedül vagyok, nem akarom, és nincs is jogom megzavarni azt az állatot hiszen ez itt az ő otthona , nekem itt semmi keresnivalóm. Megfordulok, na, futás, úgyis kell egy kis átmozgatás. Még az is megfordul a fejemben, hogy az állatoknak jó a szimatuk ha megérezné még a félelmemet is, nem tudnék elfutni előle. Párszor hátrafordulok, de nem követ senki, ekkor megered az eső, átázva érkezem vissza. Már csak pihennem kell másnapra.

Indul a verseny együtt gyűrjük az első szakasz nehézségeit, azután kezd szétszakadni a mezőny.

Újra körülölel az erdő, a mély, a csendes. Kicsit mintha lemaradnék, pedig jól érzem magam, jól megy a futás, később egyre nehezebben kaptatok, még páran elhaladnak mellettem, egyedül maradok, egyedül küzdök fölfelé, de mintha valami visszafogna és ez erősebb nálam, ekkor átjár valami keserűség, ami megállít, és most csak sírni jó.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/

Lassan magamhoz térek, na gyerünk biztatom magamat, de nem megy úgy, ahogy szeretném, csak sétálok és csodálom a lenyűgöző nagy hegyet, melynek csúcsait igazi fehér felhők veszik körül, s rátelepednek.

Nem bánom, ahogy a szél megszárítja az átizzadt pólót rajtam, arra gondolok de jó, hogy itt vagyok, nincs vesztenivalóm, hiszen csak nyertem , hogy itt lehetek.

Békés nyugalom száll meg….nem bánt , hogy azt érzem, hogy a verseny izgalma elmúlt, már csak a második váltóhelyre szeretnék eljutni, nem kell sietnem.

Várom, hogy magába fogadjon a hely szelleme és velem maradjon, s felidézhessem amikor majd újra szükségem lesz igazi nyugalomra. Már az sem zavar ahogy beszállok a buszba, ami levisz a célba.

Itthon azóta mintha nagyobbra nőtt volna az a kupa amit két éve kaptam ugyanezen a versenyen……..és mégis mintha kisebb maradna.

Hangyási Anikó 2003. 07. 06.

Remélem kiérződik amit akkor átéltem, ha sikerült volna végig futni, legfeljebb egy kupával több lenne a polcon, de akkor nem készülhetett volna el ez az írás, ami azóta is tanít bármikor elolvasom.
Persze jó mutatni fényképen, nézd csak ezt az egész hegyet megfutottam, Á nem ez a lényeg!

Talán azóta is azért járom az erdőt mert tudom, hogy nincs az a veszteség amit ne kárpótolna a természet.

Örülök hogy megoszthattam: Hangyási Anikó