Hároméves kotyvalék
Na, Bobó mégis nézhetsz még 2 vakondot. Vagy olvassunk inkább, olyan szívesen olvasnék veled.
– Mit szólsz? Egy vakond, egy könyv.
Wow.
Összeszedjük azokat a meséket, ahol állatmamák kicsinyeik védelmére kelnek. Megemlítem neki, hogy én is pont így megvédeném őt, csak szerencsére őt még senki nem akarta bántani.
– Engem mindenki szeret. Csak a boszorkány nem.
– Melyik boszorkány.
– Az igazi.
Táncházban vagyunk, körjátékok, tánclépések, népdalok, arconpörgés. Leültet minket a foglalkozásvezető, hogy egy dalt tanuljunk. Botond a terem végéből odavonszol egy széket, ráül és két versszak között odahajol hozzám:
– Mam. Kérdezz egy állatot.
– Bobó, hogy szoktam én káromkodni? Mit szoktam mondani?
– Jocibot.
Színházban voltam este, esti mese előtt mentem el, anyukám és Ákos Papi vigyáztak rá este. Reggel megyek be hozzá:
– Mam, te honnan kerültél ide?
Tudod, hogy én rettegek minden kutyától.
Idehánytam az összes játékomat, nézd!
És tudod, hogy a hangyától félek és a kutyáktól. Semmi más állattól.
Állatkert. A piton terráriumában kígyókakit fedezünk fel, amin álmélkodunk, majd megfogalmazódik a – teljesen jogos – kérdés:
– Te, Mam! De hol van a kígyó seggluka?
Esti összebújás a matracán, csöpögősen idilli hangulat. Majd váratlanul egy némiképp oda nem illő kérdés süvít a félhomályba:
– Te! Mit szólnál, ha mindent belerakok a segglukadba?
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>