Farsangi találós kérdés

Farsangi találós kérdés
Budapesti állami bölcsőde.
Hideg, téli csütörtök délután.
Kilenc plusz nyolc gyerek jelmezben lődörög az egybenyíló csoportszobákban, várják a szülőket.
Leültetik őket a földre, ott kuporognak törökülésben.

A szülők csillogó és fátyolos tekintettel fogadják a látványt, majd leülnek a részükre odakészített kispadra, előveszik kameráikat, fényképezőgépeiket, és megörökítik, ahogy a kis porontyok megmutatják, hogyan terítenek meg az uzsonnához, ami ezúttal természetesen édesség és sós ropogtatni való falatkák.

A tányérkáikra kiporciózott nassokkal való telítődés után felállnak asztalaiktól, a piszkos holmit a helyére teszik, majd gondozónőjükkel elvonulnak egy közös mondóka-bemutatóra. A történetnek ezen a pontján egy kis fickó lemorzsolódik. Miután végigmondták a négy-öt darabból álló tudományukat, Halász Judit lemezére őrületes táncos-zenés mulatságba kezdenek, kivéve a lemorzsolódott egyet, aki ennél sokkal egyhangúbban ütötte el a farsangi mulatság szűk egy óráját, és leszámítva néhány kényszerített elmozdulást, egyetlen dologra fordított gondot, igaz, arra alaposan!
Kérdés: mivel telhetett ez a szűk egy óra és ki lehetett az egy, aki nem vett részt sem a közös sugibugizásban, sem a közös táncikálásban?

Nos, természetesen a kis Bitiboti volt az, aki háromnegyed órán át, három helyszínen fogyasztotta el az összédesség szerintem ötven százalékát.

1. helyszín – ez a hivatalos helye

„Ha ezt megettem, megyek mondókázni, Mam!” – lódította.

2. helyszín

„Ezt még megeszem, utána megyek táncolni, Mam!” – hitegetett.

3. helyszín

„Ezt a néhányat még megeszem, és megyek játszani!” – kamuzta. Innen nézte végig ahogy a többiek előadták először a közös mondókáikat, majd ahogy táncoltak Halász Juditra, és közben végig okoskodott, járt a szája, figyelt, és evett, evett és evett.

Na, jó, néha ivott is.

Egy percre sikerült kirobbantanunk…

… de csak azért, hogy utána a negyedik helyét is elfoglalja, és harapjon még néhány falatot.


4. helyszín

Itt már annyira kétségbeejtőnek tartotta a helyzetét, hogy kuporgatni, számolgatni kényszerült, hogy még mennyi puszedli maradt neki. Nos, kinek mi a szórakozás: a többiek táncoltak, ő számolt vagy tíz percig.

Apukájának – akinek az életben nincs vágás az arcán – is ígérgeti, hogy „még ezt megeszi, és már megy is játszani”.

Anyukájával egy kis morgás, bohóckodás.

Majd végre az ő gyomra is megtelt, és önfeledt gyurmázásba kezdett a többiekkel.

Természetesen piszkos nem maradhat a kéz: „Ezzel a fejemen, nem tudok kezet mosni, Mam!”- felkiáltással füleit a csempére vetve látott neki a nagy feladatnak.

„Hohó! Még egy utolsó körre benevezek” – gondolhatta. Helyet foglalt hát, már csak egy kisfiú lézengett a csoportban, mindenki más elszivárgott, korgó hassal mégsem mehettünk haza. A repeták repetája következett ezután.

4. helyszínen 2. alkalommal

A képen látható zacskót ráadásul haza is kellett hoznunk, Ibolya néni ránk tukmálta, talán megsajnálta volna?
Hát, így telt a kis Gombócom első igazi farsangja. Büszkeségem volt, röhögtem rajta nagyon sokat, élveztem minden pillanatát, annak ellenére, hogy kihúzta magát minden alól, élvezte a többiek társaságát, jó volt osztozni vele a bölcsis fílingben.