Erdélyi M.M.M. Botond

Ejtettem már ugye szót róla, hogy némiképp egybefolynak és egyhangúak mostanság Botond étkezései. Tegnap délelőtt érkeztünk nagyszüleimhez és ma délután távoztunk. A kettő között fogyott némi mézeskalács, én legalábbis annyit láttam, hogy állandóan azt eszik.

Aztán ma, mikor akartunk útravalót hozni belőle (mert húsz mézeskali nélküli perc egy függőnek komoly elvonási tüneteket okoz), egyiket dobtam félre a másik után mondván, hogy abba már beleharapott valaki (nem tudom, mit hittem, ki tett vissza félig megevett süteményt), aztán kiderült, hogy majdnem mindegyik mézeskalácsot megrágta Botond, de egészen egyiket sem ette meg. Ez vajon a territórium-körbepisilés humán változata lenne? Vagy télire raktároz? Vagy túl sokat hallotta a napokban A telhetetlen hernyócska meséjét, aki  mindenen átrágja magát? Vagy a harapással lefoglalja a sütiket, hogy nehogy a rengeteg testvére és vetélytársa közül egy megegye előle? Igaz, már hathetesen is tartott a konkurenciától, nem hazudtolja meg önmagát, személyisége sziklaszilárd és kiállta az idő próbáját. Éljen Erdélyi Minden Mézeskalácsot Megrágó Botond!