Emlékeztetőül…

…magamnak, ha drága játékot szeretnék venni. Bár egy jó ideje már érzek ilyesmire késztetést, inkább az apró, kreatívan felhasználható dolgokat bírja és szinte mindig ilyesmivel játszik, valódi játékkal nem igazán.

– Öveket hurcol, hol pitonnak, hol boának kiáltja ki őket és sziszeg velük, tekergeti őket, néha a nyakára és akkor vagy a Maszkabálos Banyát énekli, vagy éppen önmagát Mauglinak titulálja és azt játssza, hogy Ká köré tekeredik.
– Szereti a műanyag kajáit felszolgálni nekünk, kakaót főz, sütit süt, megfújja, ha meleg, beteszi a mikróba, ha hideg, stb. Csak győzzük megrendeli az ételt.
– A krokodiljaival is sokat játszik, főleg a már említett Dr Bubó-jelenetet.
– Egyik kedvenc időtöltése, hogy vagy valódi vagy elképzelt matrica-pillangóval rohangál körben a lakásban és énekli a Süsü-betétdalát.
– Folyton menetel. A dzsungel könyvéből eddig a „Bagira megpofozza a Kát-jelenetre” volt rákattanva és azt játszotta el naponta húszszor (minket is pofozgatva), most az elefántok menetelése a sláger és szinte reggeltől estig azt énekli, miközben trappol a lakásban. Múltkor kb. két órát voltam vele játszótéren és direkt figyeltem: végig (!) ezt mormolta magában, akármit is csinált közben.
– A fa golyóit is szereti öntögetni (Kiugrott a gombóc a fazékból-t játszik), rakosgatni, szín szerint válogatni.
– Olyat is gyakran játszik, hogy telepakolja a cipőinket műanyag zöldséggel, ilyenkor közli, hogy „Bobó a Télapó”.

– Eléggé rákattant a rajzolásra és a színezésre. Zsírkrétával szeret legjobban, de festeni is szívesen fest.
– Hogy egy „igazi” játékról is szót ejtsek: szülinapjára kapott egy 20 darabos fa puzzle-t , iszonyúan szereti és számomra hihetetlen módon teljesen egyedül kirakja, szeretném ezt valamikor levideózni, mert elképesztően ügyesen és gyorsan a végére ér.
– Az állatai most kissé háttérbe szorultak, néha rájuk néz, de a Tarka Tehénen kívül nem igazán játszik mással.
– Olvasni is kevesebbet olvasunk most, ennek én is oka vagyok és úgy veszem észre, most őt is kevésbé köti le.
– Szokott olyat játszani, hogy közli, hogy a nagyszoba az állatkert és rámutat bizonyos pontjaira és megmondja, hogy ott milyen állat van, ilyenkor beszélgetni kell az állatokkal, kérdezgetni őket, köszönni nekik, stb.
– Imád a plüss állataival játszani, főleg az ágyában. Ilyenkor bekéredzkedik és be kell neki önteni a két kosár plüsst (kb. három darabot vettünk belőle mi, a többi valahonnan van) és egész hosszan el van velük, pláne, ha valaki ott van vele és szerepjátékozik.
– Imád állatorvososat játszani, ilyenkor szurit adunk, sebtapaszt ragasztunk a páciensekre, Neogranormonnal kenjük őket. Ez utóbbit már el kellett tennem, mert túlzásba esett és a végén már vastag rétegben kente fel az állatokra.
– Elfelejtettem, hogy vicceket talál ki, megállás nélkül idétlenkedik. Ismert dalokat, mondókákat költ át, a mi nevünket vagy mesehősökét helyettesíti be, de az is gyakori, hogy azzal szórakoztatja magát (és minket), hogy értelmetlen szavakat talál ki és szakad a röhögéstől. Előbbire mai példák: „Ugráljunk, mint az apácák, rajta zsiráfok!”; és az imént ez szűrődött ki a szobájából: „Tente baba, tente (…) aludj ingó, bingó, kicsi apakígyó.” És pukkadozik a maga kitalált vicceken.

Még biztos ezer kreatív cukisága eszembe fog jutni, azokat majd utólag beszúrom ide. Egész nap elvan, elténfereg, elszórakozik, minden lehet minden, még elképzelt dolgokkal is szokott játszani, rohangál, galoppozik, jön-megy, mindenféle viccet és bohócságot kitalál, be nem áll a szája, mindent kommentál: „Nézd, Mama!”, „Tudod, Mama?”, „Képzeld, Mama!”. Imádom azt is, ahogy ezt mondja meg úgy általában őt is.