Bozsoki életkép

Az alábbi
morzsák megközelítőleg két percen belül zajlottak le, tegnap még vonatra
akartam ültetni és hazaküldeni, ma eléggé jó formában volt, de mindjárt
meglátjátok.
Fakockákkal
játszik, folyton leborul a torony, motyog maga elé, .
– Nem tudom
felépíteni. Ne baszki, hogy nem tudom felépíteni. Ne bassz.
Odaszalad
Hugihoz, aki Tekken-ezik:
– Menj csak
oda, Babácskám, hogy milyen tornyot építettem!
Majd
odaszalad a képernyőhöz, ahol Hugi épp egy sárkányszerű szörnnyel verekszik,
undorító és rémes az egész játék, de a háttérben kiszúr valamit, rátapad a
képernyőre, hozzáér az arca, úgy mutogatja:
– Nézd csak,
sétálgatnak közbül a malacok.
Az életben
nem vettem volna észre olyan kicsik és jelentéktelenek voltak.
Pár perccel
később, megérkezik Áki, három csomagolt croissant-nal. Nem kérdés, hogy hősünk
máris ott terem.

Falatoztok, Bobókám, jól látom?
– Ühüm,
jutifalatozunk!
Aztán még
egy ilyennel megküldte Ákit:
– Áki, te
egy takaró vagy. Egy dagadt takaró.

Ja, és az Aladdin-ból a „Csak egy falat kenyér” című dalt úgy énekli, hogy „Csak egy rohadt egér. Ha megcsapom, máris nem él!”, illetve engem elkezdett Emlősnek hívni (a la Ákoska), és a „kulázást” is felvette az aktív szókincsébe.

Megint
igazolva érzem a „becéző szavak” találóságát.

Bobó

Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>