Vajon kieszközölheted valahogy a figyelmet és a lelki támogatást a vállalkozói tevékenységed iránt azoktól, akik a legközelebb állnak hozzád, de ebben valahogy mégis távol…?
Borsányi Andrea írása
Az előző cikkem kapcsán, amiben arról volt szó, hogyan segítheted sikerhez vállalkozó párodat, társadat a támogatásoddal, lényegében ígértem egy folytatást.
Ugyanis ez történt a kommentekben:
„Ha én vállalkozom akkor hogyan vehetem rá a párom arra, hogy lelkileg támogasson ebben? Tudom, hogy ez egy magányos dolog, de mégis jól esne néha egy kis megerősítés a család részéről is.” (Nagy Esztertől)
„Sajnos én sem tudom rávenni a páromat, hogy legalább érdeklődjön a dolgaim után. Abba már beletörődött, hogy minden szabad percemet a gép előtt töltöm (…) de soha nem kérdez semmit ezzel kapcsolatban.” (Tarától)
Szóval éppen azoktól kaptam visszajelzést, akik maguk a vállalkozók a családban, és nekik lenne jó, ha otthon támogató társakra lelnének.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Igazatok van, nézzük meg azt is, ráveheted-e a párodat, családodat, hogy lelkileg támogasson téged a vállalkozásodban, és érdeklődjön a tevékenységedről.
Ha találkoztál már a következő reakciókkal, amióta először megfogant a fejedben a saját üzlet gondolata, biztos lehetsz benne, hogy ismeretlen területre tévedtél – a többiek számára!
Mert még azokban a családokban is, ahol a komplett családtörténet legendás üzleti vállalkozásokkal van tele 1900 óta, ha TE vállalkozni akarsz (és nem a jól bejáratott családi bizniszben), az megdöbbenést és/vagy lebeszélési hullámot válthat ki.
Az első lecke vállalkozásból, hogy meg kell küzdened azért, hogy vállalkozhass, nem csak a sokszor eszement hivatalos szabályozásokkal, hanem a közvetlen környezeteddel is.
Olyan helyzetbe kerülsz, mint a feltalálók. Lehet, hogy óriásit találtál ki, de csak nagyon kevés „mecénásod” lesz, akik hisznek a „találmányodban”, a legtöbb embernek viszont folyamatosan magyaráznod kell, mivel foglalkozol, és az mitől működik (főleg, ha a családod tagjai nem éppen a célcsoportod).
De nézd a jó oldalát is: nagyon hasznosat tanulsz azzal, hogy újra és újra meg kell védened az ötleted, érvelned kell az elképzelésed mellett. Még szükséged lesz erre a tudásra!
Vajon mi jelent akadályt abban, hogy lelki támogatást kapj a vállalkozáshoz otthonról? Pont azok az előítéletek, félelmek, attitűdök, amikre az előző cikkemben azt javasoltam, hogy túl kell lépni annak, akinek a párja vállalkozó, mert…
Egy. Vállalkozni az átlagoshoz képest szokatlan dolog, és más munkastílust, hozzáállást igényel, mint alkalmazottként dolgozni. Nem vagy otthon pontban délután ötkor, más is jár majd a fejedben mint a bevásárlás, és miután elhozod a gyereket az oviból, még lehet, hogy el kell menned egy megbeszélésre. De ez nem a világvége. A vállalkozói tevékenység is összeegyeztethető a szokványos női feladatokkal, sőt! Külön „szakága” van a kismamák vállalkozásának, szóval a „női feladatok” nem kell, hogy akadály legyenek a vállalkozás előtt.
Ha tudatod a családdal, hogy ezután is lesz kaja a hűtőben, meg tiszta ruha, csak lehet, hogy más szervezést igényel ez vagy az, talán egy kicsit nyugodtabbak lesznek a vállalkozásoddal kapcsolatban.
Kettő. Bizonytalanabbnak tűnhet a vállalkozói megélhetés kívülálló szemmel, hiszen nem „a vállalattól” jön a fizetés minden hónapban, ha esik, ha fúj.
Nyugtasd meg a családot, hogy a vállalkozás nem csak vakszerencse, hanem nagyon nagy részt tudásbeli és technikai kérdés (magyarul, aki nem csak vállalkozik bele a világba, az képes lesz eredményeket is elérni).
Ha pedig a szüleid aggódnak a vállalkozói egzisztenciád miatt, biztosítsd őket, hogy nem fogsz éhen halni, és a vállalkozásban is lesz karriered, csak nem azon a bizonyos szamárlétrán keresztül.
Emellett el ne felejtsd kiélvezni azt a helyzeti előnyödet, hogy a családfenntartó szerep a közvélekedés szerint még a férfiaké.
Ezért a feleség vállalkozásának mindig valamivel több ideje van, hogy bizonyítson, eredményeket mutasson fel, mert ez elsősorban nem a nővel szembeni elvárás.
Most ez a társadalmi beidegződés még a hasznodra is lesz.
És ezzel itt vagyunk annál a kérdésnél, hogy ámde mi fogja rávenni a férjedet, párodat, családtagjaidat, hogy érdeklődést mutassanak a vállalkozói tevékenységed iránt, és támogassanak benne?
Egyszerű leszek, tömör és rövid: leginkább a pénz.
Akár szép, akár nem, az eredmények, a közvetlenül vagy közvetve pénzben mérhető eredmények lesznek azok, amitől aztán rögtön más megítélés alá fog esni a vállalkozásod a családod szemében.
Hiszen ha belegondolsz: üzletbe fogtunk, miért csodálkoznánk ezen…
Nem mindenkinek kézenfekvő az, hogy ha támogatja a társát, mennyivel jobb helyzetet teremt előre mindkettőjük számára.
A szerzőről: Andrea, mint gyakorlati kisvállalkozási tanácsadó, a kis cégeket bátorítja és támogatja az üzleti sikerek eléréséhez, amihez kézzelfogható muníciót is ad a kezükbe az Okos Vállalkozás :: üzleti blogon és személyes konzultációin.
Andrea tippje:
Ha már a „pénz beszél”, ez a HősNők cikk pont ide passzol, olvasd el ezt is: A pénz 3 arca
Kapcsolódó cikkek:
7 thoughts on “Mi hiányzik egy HősNőnek, ha vállalkozik?”
Comments are closed.
Nagyon jó!
A vállalkozás iránt, talán mindenkinek aki eddig nem csinálta, ellenérzései vannak. Félelmek az ismeretlentől. Ha te már nem félsz tőle, akkor nyert ügyed van. És csak akkor nem fogsz félni tőle, ha eleget tudsz róla…
Igen, sokan azt gondolják, hogy a vállalkozás olyan, mint a lottó. Na azok nem tudnak róla semmit.
Nálunk valahogy a család kimarad a szórásból, és tulajdonképpen semmit nem tudnak arról, mit csinálunk, csak ami látszik (bolt).
Aggódnak is folyamatosan!
Viszont, a nagy szám ellenére egyszerűen nem tudok nekiállni magyarázni az eredményeket – főleg az én online eredményeimet -, mert ezek egy alkalmazott számára totál semmit nem jelentenek.
Mint például az 500-adik feliratkozó elérése, vagy a látogatószám folyamatos növekedése, stb.
Vagy az, hogy olyan emberekkel ismerkedek meg, hogy álmodni sem álmodhattam volna jobbakat, szebbeket :))
A pénzzel meg hiába villognék, mert mindent befektetek, amit tudok, iszonyat építkezés folyik itt a háttérben.
Amit tudok tenni, az az év végi bevételi és pénzforgalmi számok.
Akik meg tudnak számolni, már az áfa-befizetés nagyságrendjéből tudnak következtetni, hogy vannak ám itt bevételek 😉
De amiért ezt elmondtam: bennem gát van ezzel kapcsolatban, én erről nem beszélek, és nem is szeretnék beszélni a családnak. Nem tudom miért. Talán azért, hogy ne érdeklődjenek konkrétumok iránt, mert akkor még több mindent kellene elmagyarázni…
A támogatásuk egyébként megvan, tehát nem is kényszerít semmi a hosszas magyarázatokra és eredményekkel való villogásra, csak mégis fura, hogy ez úgy totál kimarad az életünkből. (Mivel a férjem az üzletben is társam, ott nincs hiány kommunikációból és támogatásból 🙂 A picit tágabb családról értekeztem itt fentebb :))
Ja, adalék: ma reggel így ébresztettem – fél 12-kor a lányomat: kellj fel édesem, mert érzem, hogy megy fel bennem a pumpa! 😀
rámnéz: már megint mi bajod van?
Persze, semmi különbség nincs a lazább és a húzósabb napok között látszólag, éppen ezért nála már bevezettem, hogy bizony szólok neki, hogy készüljön munkásabb napra (háztartásban, effélékben).
Ezt jó volt így kidumálni, köszi szépen 😀
Én vállalkozó családból jövök, nekem ez a természetes, nem is bírtam sokáig alkalmazottként. A párom családjában azonban nincs vállalkozó, sőt a szülei közalkalmazottak voltak (most nyugdíjasok).
Rettenetesen nehéz dolgom van velük – már ott kezdődik, hogy hogy lehet abból itthon pénzt keresni, hogy ülök a gép előtt 😀
Ők más időkben éltek, amikor egy biztos állás valóban fontos volt…
Nekik nem szeretek beszélni semmiről, nagyon negatívak.
A párom sokat segít, valójában most kezd levenni a vállamról kisebb munkákat, eddig kispapa volt. Rengeteget jelent a támogatása.
Az hogy mi vette rá hogy teljes bedobással támogasson?
Ahogy régen mondták, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll – hát nálunk ez fordítva van, de ez a mi közös sikerünk 🙂
Rita, én is így vagyok a dologgal! Nem igazán tudok mit felmutatni, pedig én már tudom, hogy nagy sikereket értem el. Ha még nem is feltétlenül anyagiakat, de amit megtanultam, megismertem, azt soha egyetlen egyetem se lett volna képes megadni.
Érdekes amúgy nálunk a helyzet, mert a szüleim gyakorlatilag vállalkozók. Képtelen mennyiségű szervező és kivitelező munkát, ötletet dolgoznak ki, csinálnak végig, csakhogy nonprofit területen. Van egy közösség, aminek ők a motorja, hosszú sztori.
Tehát ismerik ezt a világot, és egyszerűen mégsem tudom elfogadtatni velük, hogy vállalkozok.
És még kockázatom sincs. Jó, az tény, hogy az elején volt. De az összes befektetett pénzt visszahozta a vállalkozás. Innentől kezdve legfeljebb a reklámozás gényel némi pénzmag-befektetést, de ez ügyben is igyekszem inkább kreativitást, időt és energiát bevetni, mert ezekből még mindig túl sok van (oké, az időre ez nem vonatkozik).
És egyszerűen mégse értik meg, sőt! Valahogy úgy élik meg, hogy a fiamtól veszem el az időt és az energiát, amit a vállalkozásba beteszek. Pedig szó sincs erről, szépen be van osztva a napunk, és jól megfelel mindkettőnk igényeinek.
Bevallom őszintén elég keserű pirula a fiammal kapcsolatban azt hallgatni, hogy „szerencsétlen gyerek, az anyja már megint a gép előtt ül”. Szóval ez nem az igazi, sajnos.
De lehet hogyha támogatnának, zsigerből kezdenék el aggódni, hogy talán nem elég újító, nem elég merész és ezért nem is elég jó, amibe belekezdtem :D:D
Szóval nincs ezzel se gond, de azért néha elálmodozom… mi lenne ha…
Talán majd a látványosabb eredmények?
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer vállalkozni fogok majd.
A családban mindenki alkalmazott, vagy kétkezi munkás volt.
Amit eddig célul tűztem ki azt már elértem, most újabbak megvalósításán dolgozom.
A lányom, aki még csak 12 éves, már 2 éve figyeli, amit csinálok és ott segít, ahol tud. Meglepő módon nagyon jó üzleti érzéke van, és jók az ötletei is. (Tulajdonképpen az üzletet neki építem.)
Anyukámat a koránál fogva már nem érdekli az üzlet, de támogat benne és segít is a maga módján.
Sziasztok!
Csak most néztem vissza a hozzászólásokhoz, de örülök, hogy megmozgatott titeket a téma, úgy értem, hogy még kibeszélni is sikerült magatokból ezt-azt ezzel kapcsolatban.
Egyébként ezt az egész támogassuk-egymást dolgot embere válogatja, hogy kinek van szüksége rá és kinek nem. Van, aki nagyon ki szeretné vívni, van aki elvan nélküle.
Igazából arra próbáltam (főképp tapasztalatok alapján) rávilágítani, hogy olyanok a társadalmi beidegződések, hogy csak a pénzben mérhető eredmények után kezdenek a veled és a vállalkozásoddal szembeni kételyek feloldódni. Addig hiába mutatod, magyarázod hogy min dolgozol – miközben azért mindig rákérdeznek a kíváncsi rokonok 😉
Ami a pénzt illeti, nem értsetek félre, nem kell villogni vele. Csak el kell fogadnunk, mint tényt, hogy amint a férjed/párod/szülőd észreveszi, hogy „ja, ezzel pénzt tudsz keresni!”, varázsütésre más megítélés alá esel, és ezt most anélkül mondom, hogy ítélkeznék felette. Egyszerűen ez van.
Ha prosperál a vállalkozásod, komolyabban kezdenek venni téged és azt, amit csinálsz. Ez természetes az „idegenek” részéről, de a családtól azért, akik ismernek, tudják ha pl. jó szakember vagy, alapból egy fokkal több bizalmat és érdeklődést feltételeznék. Mégis, ők is csak úgy működnek ilyenkor, mint az „idegenek”, és ezzel tisztában kell lennünk ha felmerül ez a kérdés: „Hogyan kaphatnék figyelmet és támogatást tőlük?”.
Azt jó olvasni, amit Marcsi ír: „Anyukámat a koránál fogva már nem érdekli az üzlet, de támogat benne és segít is a maga módján”.
Ez az ideális egy vállalkozó HősNőnek.
Egyébként ahogy Rita írja, hogy gát van benne erről beszélni a családjának, ezt én is nagyon érzem magamon, és furcsállom is. Azt hiszem, ha ezt a gátat le tudjuk győzni, az még a „hivatalos” vállalkozói kommunikációnkat is jobban meg tudja dobni.
Üdv: Andrea