Egy szóval? Nagyon.
Az élet minden területén és szakaszában megkövetelik tőlünk az események, hogy kiálljunk saját igazunkért, harcoljunk az érdekeinkért, határozottan, ellentmondást nem tűrően. Eddig ezt nem így tudtad? Na, akkor jó helyen vagy!
Nemrégiben igazságtalanul megbüntették a BKV-n a lányomat. Volt jegye, érvényesítve is volt, de először nem találta (sosem utazott még felnőtt nélkül BKV-n, és sokkolta, hogy pont őt szólította meg a kalauz…).
Mire előkerült a jegye, már ki volt állítva a büntetésről a csekk, és a jegyzőkönyv is fel volt véve. Az „ügy” mégis ügy lett, hiába volt meg a jegy, és hiába kereste a lányom, a kalauznak gyorsan eljárt a keze, csekk-kiállításban valószínűleg világbajnok lehetne. Lányom, mivel semmit sem ért a pesti közlekedésből, és maximálisan tiszteletben tartja az egyenruhát, behódolt az erősebb akaratnak.
Mikor hazajött, megkapta a „kioktatását”. A 16 év alatt, mióta megszületett, még sosem kellett neki azt mondanom, hogy amit egy felnőtt mond, az nem biztos, hogy úgy van, de most bizony elhangzott a számból.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Azt sem kellett mondanom még, hogy egyenruhát viselő, nagy cégeket képviselő emberek szava is lehet hazugság. Most ezt is elhangzott a számból.
Sosem kellett még azt sem mondanom, hogy soha, senkinek ne adja át a személyi igazolványát, csak rendőrnek, de most már ezt is tudja szegénykém.
És azt is, hogy ha felmerül benne a gyanú akárcsak leghalványabb szikrája is, hogy valaki át akarja verni, vagy valaki vissza akar élni azzal, hogy ő még csak fiatalkorú – pl. kalauzokra egészen jól tud illeni ez a leírás -, akkor hívasson rendőrt, és szóljon MÁS felnőtteknek, hogy segítsenek. (Illetve hívjon engem, majd elgereblyézem az illetőt telefonon…)
Nagyon szomorú, de meg kell tanítanunk a lányainknak, hogy a nagy szájukat ne csak visszapampogásra, hanem az érdekeikért való kiállásra is nyugodtan használhatják. Persze, tapasztalva tanul a legkönnyebben az ember lánya, így nem tartok attól, hogy drága csemetém legközelebb egy ilyen szituációban ne tudna legalább 4-5 menekülési útvonalat meglátni (amikor neki van igaza, de ezt megkérdőjelezik).
Igen ám, de mi a helyzet a felnőtt nőkkel?
Csak a kislányok és tinédzserek kiszolgáltatottak?
Te is tudod a választ: nem.
Még a férfiak – akik pedig igazán „tökösek” – is leblokkolnak nyílt ellenszenv, támadások, beszólások, vagy akár csak egy sanda pillantás terhe alatt.
Mi nők, meg pláne, amire csak egy magyarázat létezhet.
A támadások, beszólások, ellenszenveskedések pillanatában azonnal azt firtatjuk gondolatban, hogy MI AZ OK? Magyarázatot keresünk, beleéljük magunkat a másik helyzetébe, és máris a megbocsátáson dolgozunk ezzel. Ez Teréz Anyának való feladat, nem földi halandóknak.
Tudom, most ellentmondást tapasztalsz: eddig a megbocsátást papoltam, most meg azt mondom, ne bocsáss meg. Persze, de két különböző intenzitású és aktualitású dologról beszélek: meg kell bocsátani akkor – el kell engedni a problémát – ha hosszú ideje fennálló, belső feszültségeket, sőt, fizikai tüneteket is okozó, lelki megterhelésről van szó. Például, ha a gyerekünk nem azt a középiskolát válassza, amit mi terveztünk, vagy 18 évesen gyereket szül, mi meg azt hisszük, ezzel vége az életének… De ide tartoznak a szüleinkkel, közeli szeretteinkkel kapcsolatos összes egyet nem értések is. Amikor nem tudunk megegyezni valamiben, nem tudunk közös nevezőre jutni valamiben, és ez rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra.
Ezekben az esetekben meg kell bocsájtani, és el kell engedni a problémát, hadd legyen az enyészeté!
De akut esetekben, váratlan szituációkban, amikor például egy vadidegen támad ránk a véleményével, vagy bánt meg minket egy beszólásával, akkor nyugodtan védd meg magad!
Tudod, amilyen az adj’ isten, olyan a fogadj’ isten. Minden jogod megvan visszavágni, vagy épp a vissza nem vágással kinyilvánítani az illetőről és a szituációról alkotott véleményedet…
Nem kell minden csúnyán nézőnek leordítani a fejét.
Nem kell minden pampogónak beszólni egy-két ízeset.
De ha jön, akkor hadd jöjjön! Ha ki akar belőled törni valami ilyesmi, hogy:
„Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?
Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.” (Petőfi Sándor: János Vitéz)
az teljesen természetes. Még akkor is, ha nő vagy.
Vannak olyan kommunikációs formák, amik kerülik az agressziót. (Asszertivitás)
Vannak olyan elvek, mely szerint nem szabad lesüllyedni egy bizonyos szint alá. (Népi bölcsesség)
Én azt mondom, hogy cselekedj érzésből! Figyelj a belső hangra! Ha bántanak, és belső indíttatásból meg akarod védeni magad, akkor sose gondolkodj, hanem cselekedj!
Bizonyos szempontból vissza kellene térnünk a természeti népek szintjére, és megérzésből cselekedni nagyon sok helyzetben, de mi már túlszocializáljuk és túlcivilizáljuk magunkat. Nincs ezzel semmi gond, ha jól esik. De ha nem esik jól, akkor ne tedd!
Soha ne fordíts hátat a belülről jövő indíttatásaidnak és érzéseidnek, mert senki másnak nem kell megfelelned, csak saját magadnak!
Kapcsolódó cikkek:
18 thoughts on “Mennyire szükséges „tökös” csajnak lenni?”
Comments are closed.
Tudom, hogy ez nem vigasztalja a lányodat, de én pont így jártam.
Azzal a különbséggel, hogy én megpróbáltam érvényesíteni a jogaimat, de 3 ellenőrrel szemben inkább megadtam magam.
Karácsony előtt biztosan jól jött nekik a büntipénz kézbe, mert a nyugtát nem vártam meg.
Legszívesebben rendőrt hívtam volna, de sem kedvem, sem időm, sem energiám nem volt akkor a herce-hurcára.
Mi még egyezkedésben vagyunk a BKV-val 🙂
Nem fogunk fizetni, az biztos.
Viszont azt megértettem, hogy miért hívja a pesti szleng „trolloknak” az ellenőröket :(((
Már azt hittem egy másik témára reflektálsz…
Igen, tökösnek kell lenni – ha a fővárosban élsz méginkább (szerencsére már nem).
Arról amit írsz egy régen olvasott zen történet jut az eszembe, amit természetesen nem tudok idézni, de vmi. olyasmiről szólt, hogy neveld magadban a belső harcost, ne használd támadásra, de nyugodtan vesd be önmagad védelmére.
Fontos téma!
Viszont kiegészíteném az anyai intelmeket…
1. Elérhető helyen kell tartani a jegyet. Ha nincs táska oldalzseb vagy farmerzseb, akkor nyakba akasztható pénztárca. Nekem ez bevált. Nemtom hogy bennevan-e a BKV utazási szerződésében, hogy nem akadályozhatjuk az ellenőröket a munkájukban (megváratás), de bizti ami bizti.
2. A rendőrrel is óvatosnak kell lenni. Csakis hiteles rendőrigazolványt felmutatva bízzunk benne. Bár nekem jó tapasztalataim vannak ilyen téren, még csak rendes rendőrökkel hozott össze a sorsom (apám is az volt…), de nem árt résen lenni. Az más kérdés, hogy honnan ismerjük meg a hiteles rendőrigazolványt… Gondolom a neten ennek is utána lehet nézni, hogy milyen.
Ez mind nagyon szépen hangzik, de én például váratlan helyzetekben nagyon lassan reagálok, és nem tudom, mit tehetnék ez ellen. Ha pedig tényleg hallgatnék a belső hangra, akkor már kb. 10-15 ember legyilkoltam volna baltával, és most ülnék a sitten. Sajnos ilyen „mindent vagy semmit” típus vagyok, én egyszer fogom elengedni magam, de akkor ott halál lesz.
Ciccafijju!
Erre egyet tudok mondani: a tudott hibákon az legkönnyebb javítani…
Ha érzed valamivel kapcsolatban, hogy szélsőséges vagy, akkor esetleg tegyél ellene, hátha jobb lesz 🙂
A váratlan helyzetekben való reagálásról: egy alagútban történt szerencsételnséget kamerák rögzítettek, valamikor a 80-as évek végén.
Akkor lett nyilvánvaló, hogy az, hogy leblokkolunk, az nem egyedi, teljesen emberi tulajdonság, sőt, valszeg az állatoknál is van ilyen.
Rengetegen megmenekülhettek volna abban a katasztrófában, ha használják a szervizalagutakat, amikre nagy betűkkel és fényekkel fel is volt hívva a figyelem. De ehelyett az emberek ácsorogtak és tanácstalankodtak, mígnem megfulladtak a mérgező gázoktól…
Bocsánat, nem akartam ilyenekkel borzolni a kedélyeket, de ezek tények, és következtetéseket érdemes belőle levonni.
Ha menekülni kell, akkor menekülj. Ha vissza kell vágni, akkor vágj vissza.
Nem kell kinyírni senkit 🙂
A zen harcos módszerért felajánlom népgazdasági hasznosításra 😉
Azt hiszem, sokunkból a szüléssel lesz jókislányból anyatigris 🙂 velem legalábbis így történt.
Nekem is hatalms szám van és sikeresen szopktam érvényesíteni az akaratomat, de ha veszély van egyszerűen leblokkolok. Persze utólag künnyű okosnak lenni, de az igazi életrevalóság ott kezdődik, amikor ez a gyakorlatban is működik.
Nekem a minap volt egy esetem, amiért az okozó minimum lassú tüzön sütögetést érdemelne. De végiggondoltam, hogy mire is mennék én azzal, ha istenesen kupán verném egy mozsártörővel. Leginkább X napi elzárásra, mert a pénzbüntetést már elvből sem fizetném ki. Nos ez ellen élénken tiltakoznának nálunk a kiskorúak. Úgyhogy tökösség ide vagy oda, másnak engedem át azt a nemes lehetőséget, hogy kupázzon vagy sütögessen. Mert hogy lesz aki felvállalja, az fix 🙂
Nekem most volt BKV-s esetem, egy kedves ellenőr megbüntetett a a buszon egy szép, napos vasárnap délután a Margitszigeten. Megj.: csak azért buszoztam a Margitszigeten, mert éhesen siettem haza, és azért nem volt nálam a bérlet (évesbérlet, ha elhagyom, kifizetteti a melóhelyem), nehogy ellopják a stradon, ahol kajáért már nem akartam/tudtam fizetni. Szóval megadtam magam az ellenőrnek, aki amúgy tényleg kedves volt, én meg éhes, fáradt, és kókadozó a melegtől és a strandolástól.
8 napon belül bemutattam a bérletet, és nem engedték rendezni, csak akkor, miután a tavaly februárit rendeztem, ami most 19 ezer forint, 20 % kedvezménnyel. Otthagytam őket, nem volt nálam annyi pénz.
Nemsokára érkezett postán a felszólítás csekkel, és felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy mennyit is kell fizetnem? És kijött valami 36ezer forint. Mondtam, hogy ez így nem megy, mivel már bemutattam 8 napon belül a bérletemet, tehát az nem lehet több 3000-nél (azaz júl végéig 2400-nál, a 20% kedvezmény miatt), és én rendeztem volna, ha hagyják.
Erre MEGENGEDTE, hogy méltányossággal rendezhetem, ha bemegyek 1 megbeszélt időpontban, amikor is ő be fog szólni a pótdíjfizetéses irodába miattam. De a 20% kedvezményt nem kapom meg a 3000 Ft-ból. Szóval 22 ezerrel kellett bemennem. Bementem, szóltam, hogy én vagyok az a méltányosságos, megtárgyalta az ügyintéző vkivel, és megkaptam még a 20% kedvezményt is.
Jó sok tanulsága lett az idei nyaram első és eddig egyetlen strandolásának.
A „tökösség” hangulattól is függ, tapasztalatoktól és életkortól is szerintem. Tizenévesen felnéztem anyukámra (sőt még később is), amiért bárkivel bármiről tud beszélni, és érvénesíteni is tudja az érdekeit, és még alkudozni is mer. Szerintem ő akkor már tudta, hogy majd egyszercsak nekem is menni fog.
Elképzeltem, hogy mennyi ügyfél lehet, aki nem kérdez vissza, csak kifizeti amit mondanak. 🙁
Az ilyen alkudozások előtt mindig a Nyuszikás viccre gondolok, a medve halállistájával. 🙂 Ő volt az egyetlen „tökös” állat az erdőben. 🙂 A módszer pedig végtelenül egyszerű.
A medve halállistát készít. Odajön a róka:
– Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
– Igen.
– Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
– De.
Hazamegy a róka, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi.
Jön a farkas:
– Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
– Igen.
– Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
– De.
Hazamegy a farkas, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi.
Jön a nyuszika:
– Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
– Igen.
– Nem lehetne kihúzni?
– De.
Sziasztok!
Szerintem nem mindennapi eset kérdezteti velem is azt,amiről Rita írt.
Azaz:már írtam, hogy munkavédelemmel foglalkozó cégként augusztusban kezdtük vállalkozásunkat,s törekszem mielőbb felzárkózni a mai kor követelményeihez, hogy megfeleljünk e világ elvárásainak, s működhessen e cég.
A tárgyhoz tartozik még, hogy:
nem jó kedvünkben alapítottuk, más végzettségeim mellé be kellett vállaljam ezt, mikor tavaly már komoly depibe estem a munkahelyem megszűnése miatt.
Ügyeskedtem oldalunk szerkesztésével, stb…, de ma olyan váratlanul ért egy pofon, amit szeretnék Veletek megosztani, hogy megírjátok erről véleményeteket: Ti mit tettetek volna helyemben?
Tehát:
Hírleveleket küldök heti rendszerességgel „begyűjtött” email címekre, melyek nem voltak titkosak, s a hírlevélben is szerepel, hogy lemondható bármikor, ha ingyenes tájékoztatásunk különböző rendeletekről, törvényekről még sem érdekelnék.
Sikerült egy igazán nagy céget megtalálnom hírlevelünk egyikével, ahonnan számomra meglepi válaszokat kaptam.
Nem túl kedvesen közölte velem valaki, hogy nem kér többet belőlünk! ( bemutatkozás többször is elmaradt, s nem a megadott lemondási címre küldte meg válaszát, sebaj!? )
Minden tolerancia érzékemet összeszedve megköszöntem eddigi közreműködését, s kértem a konkrét teendő megjelölésével, hogy mit tegyen a további kapcsolatunk elkerülése érdekében (azaz, adja meg a hírlevél pontos email küldési címét az adattárból való törléshez).
Maximális udvariassággal fogalmazva bíztam abban: én, mint kis józan paraszti eszű kezdő vállalkozó, ki érti a világ nagy megoldásait, ám tépelődtem: reménykedhetek még abban, hogy nem mindenki így látja majd ténykedésünket?
Vida Ági tanácsait és egyéb más oldalakon szívtam magamba az információkat, hogyan korrigáljam esetleges hibáinkat a fokozatosság elvét betartva, mert ma hitelt emiatt nem vennék fel a komoly image kialakítása érdekében. (oldalszerkesztő, marketingtanácsadó, stb…)
Majd megérkezett az „ismeretlentől” a válasz.
Így szól:
„Ez a levél és a másik sem érdekel, továbbá az info@……hu és az
info@……hu címekre sem elnézést kérő sem más levelet
köszönjük de nem kérünk megrendelőinknek van fenntartva!! Továbbá
díjmentes tanácsként legalább a levelezés alapvető megjelenésével és
elküldésével legyen legalább tisztában, mivel ezt is továbbított
levélként sikerült elküldenie ezért vannak a baloldalán csíkok.
De ha legalább egy saját domain névre beruházna, ami nálunk éves
fenntartással levelezéssel webtárhellyel stb. (15000ft +áfa)/év másnál
sem drágább, lehet komolyabban vennék mint egy gyerekeknek kitalált
citromail címről céges embereknek küldött céges információkat tartalmazó
kérés nélkül kapott levélnél.”
Beakartam fejezni e végeláthatatlannak tűnő okfejtésben dúskáló vitát, de mégis búlykált bennem fikarcnyi fránya önérzet, hogy valóban így kell ezt 1 komoly cégtől megkapnom?
Kavarogtak bennem az érzések, valójában fabatkát sem ért mindaz, mit magam elértem? Vagy a kaptafánál maradva, inkább a munkanélküliek sorsába beletörődve kellett volna nyakbehúzva várni a válság elmúltát???
Egyáltalán? Kinek, mi volna minderről a véleménye?
Igaza volt, én meg sértődősködnöm??? vagy,
Iszonyú stílusát nem kellett volna megköszönnöm??
A hajcihőbe belesodródva utolsó levélként közöltem Vele, hogy: „Bocsánat, megszólítani nem tudom, de mindenért Hála, hisz elgondolkodtató volt! Nagy Tisztelettel : XY vagyok. ”
S lássatok csodát! A legváratlanabb következett be -szerintem-: újabb levél érkezett Tőle és Kedvesnek szólított!!! Tudomásomra hozta normális kifejező módban, hogy a valódi munkaköri feladatait hasonszőrűek miatt mint én, nem tudja kellően ellátni, de még plusz e feladat is rá van sózva ( napi több száz ingyenes hírlevél megválaszolása). S mind ezután : pontos címmel bemutatkozott!
A jég megtört, a forrongó szívem meglágyult, s olyan boldogság öntött el, pedig: azonnal megbocsájtani annak, ki ellenséges, tudorka volt a bátortalan nyuszival – talán többre kellene tartanom magam?!
Hogyan ítélitek meg? Tanulság? Tökös csajság? Érdemes, értelmes dolog volt?
Zsutta, szerintem érdemes volt.
Vannak csaták, amikbe nem szabad belemenni.
De ha valami ott cincogja a kisagyadban, hogy de, mégis menj bele, akkor annak valószínűleg mégis csak van értelme.
Te is tanultál belőle, az illető is, sőt, most már mások is, mert megírtad – tényleg nagyon tanulságos történet, sokan szembesülünk ilyen és hasonló szituációkkal, mi, akik online tevékenykedünk – úgyhogy bizton állíthatom: érdemes volt!
RITA!
KÖSZÖNÖM GYORS VÁLASZOD ÉS MEGERŐSÍTÉSED!
Jó érzés, de ha másképp is gondoljátok és megírjátok,azt is szívesen veszem. Köszi!!!
Nekem is van egy 11 éves nagylányom (meg több kicsi), és bevallom én még a tanító nénik „igazságaival” szemben is igyekszem arra bírni, hogy gondolkodjon, használja a józan eszét és igyekezzen különbséget tenni a „megfellebbezhetetlen igazságok” között.
És főleg ne közvetítsen felém értelmetlen kéréseket az iskolára hivatkozva. Persze, emellett úton-útfélen kikérem magunknak, ha valami észzerűtlenséget vagy jogtalanságot akarnak lenyomni a torkunkon. Pl. mikor a MUPA játszház ruhatárában pár éve, egy alkalommal nem voltak hajlandóak elfogadni az akkor még forgalomban lévő 2 Ft-os érmét- rögtön odahívattam a játszóház szervezőjét, aki ugyan nem tett „igazságot”, mondván hogy más üzemelteti a ruhatárat, de legalább kedvesen mosolygott :-)Viszont azt láttam, hogy szegény lányomnak minden alkalommal nehéz perceket okoz, amikor reklamálok 🙁
Vajon kinövi egyszer?
Sziasztok!
A minap amikor a Lukácsban jártunk (felírtak masszázst meg fürdőt a gerincemre), mivel először mentem kartonnal, érdeklődtem a pénztárnál a lehetőségekről.
(Egyébként disznóságnak tartom azt, hogy tbre felírják és mégis fizetni kell)
A hátam mögött álló kirittyentett öreg”hölgy” olyan stílusban beszólt!!!!!! Olyan megalázóan beszélt!
Ilyen esetekben annyira rosszul tud esni, hogy blokkol és nem nagyon tudok úgy válaszolni ahogy kellene, pedig van szám és beszélőkém.
Én még 1 órán kerül azon bosszankodtam, hogy hogy lehetnek emberek ilyenek!
A következő, második alkalommal, nem akartam fürödni csak masszázst kértem. (a férjem a pici babámmal leűltek és vártak)
Befizettem a masszázst, majd nem engedett be a portás, mivel nincs fürdőbelépőm. A kishölgy aki mellette állt visszajött velem a kasszához, stb…..a lényeg, hogy átvitt egy kádasfürdő részre, ahol mint utólag kiderűlt 1 ember dolgozott és vártak vagy 10-en.
Ahogy odaértünk, az egyik idősférfi beszólt a kishölgynek (aki a Lukácsban dolgozik!), majd nekem is.
Órákat kellett volna várnom, ezért a kishölgy elvitt a csoportvezetőhöz, hogyha nincs megoldás, áttetessük a masszázsomat későbbre (max 1 nap múlva lehet)…..felvilágosítottak, hogyha befizetm a fürdőbelépőt, akkor meg tudnak masszírozni!! Ilyet! Rablóvilág!
Azt mondtam, hogy köszönöm a segítséget, de inkább lemondok az egészről, nem fizetek be ha egyszere nem akarok fürödni.
Jól elkanyarodtam, de azt akartam ebből, hogy az emberek nagyon agreszzívek és úton útfélen beszólnak, akkor is ha nem volt rá okuk.
Ezen kellene változtatni!
Még annyit, hogy 2 alkalomból 2 rosszul sűlt el, már nincs kedvem odamenni, pedig nagyon jót tesz a masszázs.
Kedves Gilda!
Szerintem a masszázsról ne mondj le, csak menj máshova:-)Az 15 perc receptre írt masszázs úgysem a leghatékonyabb.
Egyetlen profi masszőr sem kezelheti így a vendégeit!
Ha rosszul esik, és szeretnél visszavágni, de leblokkolsz, azt mondanám, adj magadnak egy kis időt, aztán nyugodtan menj vissza és mondd meg a magadét! Személyesen és konkrétan-a kiszolgáló személyzet tagjainak, nehogy a Fürdőre, a Főnökükre vagy bármi másra fogják, ha utálatosak.
Ha pedig a rendszer nem működik (pl. fürdőjegy kell egy masszázshoz, ami ésszerűtlen) azt se tartsd magadban, de azt a Fürdőt üzemeltető Főnoknek, vagy a fürdő felügyelő szervének (EÜ minisztérium?)címezd.
Ne felejtsd, a „TB” is a te pénzed, hiszen adófizető vagy. Nem közömbös, hogyan használják.