Csigabiga kór – konklúzió
Úgy tűnik ilyen hajnali bagoly vagyok. Összességében és viszonylagoson a napok legnyugodtabb része a kora reggel vagy a késő késő, így alig jutok máskor a gép elé, de gondolom ezzel más is ingyen 🙂 van. – De láttam estére írja, hogy a bejegyzés elkészült. Este kezdtem, de kora reggel van, amikor befejeztem.
A nyár végén írtam, hogy Drága nagylányom és számosan a tanítványaim közül, egy bizonyos csiga-biga kórban szenvednek, mely azon túl, hogy rettentő idegesítő, ráadásul még meg is keseríti a napjainkat.
Szeretnék egy kicsit először, most tanítóként beszélni erről a problémáról, hiszen szülőként kevés belelátásunk van sajnos az iskolai életbe, de annál nagyobb az aggodalom, hogy mi is lesz a mi kis Csigabigánkkal.
A suliban elsőben hamar kiderül, hogy kik a Csiguszok. Mindig kicsit le van maradva, nógatni kell őket, hogy haladjunk már. Anyuka és Apuka egyaránt mesélik, hogy sajnos otthon is ez a helyzet. Mivel az idővel még az elsős hadilábon áll, ezért neki nagyon nehéz még időt megadni, hogy mennyi idő alatt készüljön el, ezért állandó nógatást és figyelmet igényel az iskolában is.
Sokszor öltözésnél, vetkőzésnél, próbálunk kisebb versenyt csinálni, persze nincs bünti az útsóknak, de azért a gyerkőcök tudnak viszonyítani, hogy bizony bele kéne húzni. ha meg sikerül a középmezőnyben végezni, az már a Drágának sikerélmény, erre persze jól ráerősítünk.
Ha bármilyen önálló feladat van, elsőben – többnyire másodikban is, mi a kolléganőmmel több időt adunk ezeknek a gyerekeknek, hogy ne a lassúságuk miatt kerüljenek hátrányba. Persze a szülőkkel közben próbáljuk oldani a problémát. Ez utóbbi dolog sajnos nem minden iskolában létezik, ez már igazán tanítófüggő. Viszont negyedikben már semmiképp nem adunk vissza felmérőt, önálló feladatot (na jó, vannak különlegese esetek..)
Azért nem örülünk, ha egy gyereket folyton nógatni kell, de ha már így alakul a helyzet, igyekszünk segíteni, de itt is igaz, hogy csak a szülő-tanító-gyerek közös munkája segíthet a helyzeten.
Szülőként sajnos azt tapasztalom, hogy a Nagylány iskolájában nagyon kevéséé tolerálják a csigabigaságot, de az én Cicmicemnek ez nem baj, motiválja, hogy jobb és jobb legyen -még ha ez miatt rosszabb jegy is csúszik be (mert ugye már osztályozás van, csak választható a szöveges értékelés-ez is megért néhány szót, egy másik bejegyzésben).
Sokat-sokat fejlődött a lassúság-gyorsaság terén. Hogy miért is? Nem kell már időt megadni, nem kell feltétlenül ott ülni mellette, az egyetlen hátráltató tényező a Kishugi, aki nyaggatja, hogy menjen játszani. Csak egy sejtésem van, hogy mitől alakulhatott ez így. Egyrészt az történt, hogy a délutánok igen zsúfoltak lettek, mert a kisasszony elkezdett zenét tanulni, ami heti négyszeri elfoglaltság. nagyon szép és fontos dolog ez, de őszintén szólva meglettünk volna nélküle, ha a Drága nem szerette volna feltétlenül. Ezért „üzletet kötöttünk”: mehet, ha annyira szeretne, de a tanulás rovására nem mehet. Abban a pillanatban -hm,hm-, hogy rosszabbul megy a tanulás, vagy nagyon fáradtak látjuk, akkor vége a zene-bonának. Slussz-passz.
Van olyan nap a héten, hogy minden lecót itthon kell megcsinálni, és kérem megy, mint a karikacsapás.
Konklúzió:- Kérjünk segítséget a pedagógustól, hogy milyen stratégiát dolgozzunk ki. (Nagyon jó, ez a ha a meséig nem készülsz el rendesen a munkáddal, akkor sajnos a mese alatt is dolgoznod kell, és nem fogok tudni nézni).
– Figyeljünk rá, segítsük ahogy csak tudjuk. Az nagy segítség, ha kikészítjük a dolgait, és a keze alá dolgozunk pl. ha kész van, akkor eltesszük ezt vagy azt a könyvet
-Ne csak a tanulásban várjuk el a tempót, de öltözésnél, vagy fürdésnél se hagyjuk álmodozni.
-Na és persze reménykedjünk, hogy a mi munkánk is meghozza a gyümölcsét.
Az ajándékom a kis kis Csiguszoknak:
Nyomtassátok és színezzetek!
Jó hétvégét!
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>