Az első lépések megtétele a zenei nevelés rögös útján – még a pocakban!

Kodály Zoltán mondta: „A gyermek zenei nevelését a születése előtt 9 hónappal kell elkezdeni…”

Nos hát, látható, hogy nincs mit tenni: ahhoz, hogy éneklő gyermekünk legyen, ahhoz bizony magunknak is éneklő felnőtté kell válnunk. Utoljára 15 éve voltatok énekórán? Sebaj! Hiszen énekelni mindenki tud! Mondom: MINDENKI! Te is, te is, és te is, hiába próbálsz a szomszédod háta mögé bújni!

Nézzük csak, mire van szükségünk? Először is kell egy száj. No nem bécsikapu méretű, elég egy normál közepes. Kell még két fül, hiszen hallás után tanulunk (no jó, akad aki a kottával is elboldogul, de kéretik nem dicsekedni ezzel!). Szóval kell két fül, ami jó hír, hisz az emberek többsége épp ennyivel rendelkezik. Végezetül kell egy gége, abban két hangszalag, ez is kéznél (bocsánat: toroknál) van.

Az eszközök immár rendben is volnának. Lássuk a továbbiakat. ELHATÁROZÁS!!! No,  ez már keményebb dió… De elárulok egy titkot: amikor az ember lánya méhében ott csücsül a KISEMBER, és egyre nagyobb és kerekebb a körfogat, akkor egészen új távlatok nyílnak meg előttünk. Nevezetesen: még az is előfordulhat, hogy énekelni kezdünk! És ekkor mégiscsak megszületik az elhatározás, és önkéntelenül, vidáman, és hangosan (csak a szomszéd meg ne hallja!) Énekelni kezdünk. Hogy mit? Eleinte mindegy is. A lényeg, hogy szóljon. Hangosan. Jókedvűen.

És átléptünk az első, legnehezebben átléphető gátlásokon. Innen már sétagalopp a dolog, már csak meg kell tanulni néhány száz gyermekdalt, mondókát, a hozzá illő játékokkal, kellő leklesedéssel és átéléssel elő kell adni ezeket, mindezt úgy, hogy életünk párja ne fulladjon meg a vidámságtól a szomszéd szobában. Legjobb, ha  a következő dalba őt is bevonjuk. Amíg a szomszéd át nem kopog, abba se hagyjátok! (legfeljebb ő lesz a harmadik szólam!)

Nem telik bele sok idő, a négy hónapos vagy annál idősebb magzat rövidesen ki fogja fejezni tetszését (vagy nemtetszését, de ezt ne higgyétek el neki). Nem, ilyenkor még nem száll be a szólamok közé, arra azért várni kell kicsit. Ő ilyenkor még csak morzézni tud. Azt viszont erőteljesen. Nem csoda, hisz van hozzá két könyöke, két ökle, két sarka, két térde, ez már összesen nyolc kifejezőeszköz! Elgondolkodhattok ilyenkor: vajon nem kellene-e őt azonnal beíratni egy ütősegyüttesbe, hiszen már profi módon dobol.

Mikor a baba is abbahagyta a rekeszizom rugdosását (amely szerv köztudottan igen hasznos a légzés tekintetében), és ismét egyenletes lett a szívritmusotok, párotokkal közösen levonhatjátok a tanulságot: ezt bizony még gyakorolni kell. Mármint az éneklést. De nem baj, hiszen van még legalább három-négy hónapotok hozzászoktatni Őt ehhez. Elbeszélgethettek vele: „Tudod, kicsim, egy ideig még akár tetszik – akár nem, én énekelek Neked. Cserébe megígérem: zokszó nélkül foglak hallgatni az utána következő 18 évben, akár énekelsz, akár beszélsz, akár a hangszeren gyakorolsz.”

(Ha ennél komolyabban is szeretnél elmerülni a témában, ajánlom Pocaklakó-daloló foglalkozásokat a weboldalamon, ahol hasonlóan derűs légkörben szedheted össze zenei kelengyédet az első 6 hónapra)

Melicher Cili

www.cilizenebolcsije.eu