Maharishi a Védákról és a védikus irodalomról – II. rész

Második rész: A természet hét nyelve

1982-ben Maharishi egy formulát alkotott meg a védikus irodalom hét aspektusának csoportosítására. Ezt a rendszert „a természet hét nyelvének” nevezte. Ennek révén bármilyen tudományágat rendszerezhetünk, ám Maharishi azt mutatta meg, hogy a Védák esetében miként működik. Alapja a klasszikus és a kvantumfizika közötti különbség. Anélkül, hogy a különbségek részleteinek vizsgálatába bocsátkoznánk, mondjuk azt, hogy a klasszikus fizika a régebbi megközelítés, amely a relatív jelenségeket tanulmányozza. A kvantumfizika az újabb fizika, amely elsősorban a rendszerekben uralkodó koherenciát, avagy a rendezettség mintázatait tanulmányozza. Az egyszerűség kedvéért Maharishi a klasszikus fizikát megfelelteti a „relatívval”, a kvantumfizikát pedig az „abszolúttal”. A relatív és az abszolút közé pedig egy olyan területet helyez, amelyet „kapocsnak” vagy „résnek” nevez.

A kvantumfizikát számos szintről megközelíthetjük. A saját szintjéről tekintett kvantumfizika például lehet egy adott kvantummező matematikája, ahogyan azt az egyik kvantumfizikus elmagyarázza a másiknak. Ez a kvantumszintről tekintett kvantumszint. A klasszikus szintről tekintett kvantumszint lehet például egy kvantummező magyarázata egy egyetemi csoport számára, a matematikai képletek használata nélkül, a klasszikus fizika koncepcióinak keretei között, amelyekhez a diákok viszonyítani tudnak. Bár a fizikus tudatában van annak, hogy a részecskék nem részei a kvantumfizikának (a hullámok elkülönült csomagokban érkeznek, és csupán ezeket értelmezzük részecskékként), mégis használhatja a „részecske” kifejezést annak érdekében, hogy hallgatói könnyebben megértsék.

Maharishi meglátása a modern és a védikus tudomány egyezőségéről

A klasszikus szintet megérhetjük a saját szintjéről (ilyen amilyen a newtoni fizika) vagy a kvantumszintről. A klasszikus mechanika tanulmányozása a kvantum perspektívából tekintve egészen más, mint a klasszikus szemszögből nézve. Noha ilyen módon nem formalizálták, a fizika területeinek szemlélete régóta jól ismert minden fizikus számára. Íme a modell alkalmazása a védikus irodalomra:

————————————————————————————————————–

____________a klasszikus nézőpontból             Upavéda
Klasszikus
____________a kvantum nézőpontból               Védánga

————————————————————————————————————–

____________a klasszikus nézőpontból              Purána
Rés________a rés nézőpontjából                        Szmriti
____________a kvantum nézőpontból                Itihásza

————————————————————————————————————–

____________a klasszikus nézőpontból              Upánga
Kvantum
____________a kvantum nézőpontból                Véda

————————————————————————————————————–

Maharishi az alábbi módon magyarázza ezt az összetett ábrát: A Véda olyan, mint a saját szintjéről tekintett transzcendens. Olyan, mint a tiszta matematika, vagy mint „az önmagán belül mozgó Önvaló”. A transzcendens leírását a relatív, intellektuális szintről az upángák [a hat darsana, a hat „bölcseleti iskola”] nyújtja.

Hogy a transzcendens miként ölt formát – milyen alakot, áramlást, jelentést, hangot, használatot vesz fel – azt a védángák [a véda segédtudományai] írják le. Azt bontják ki, hogy a ricsák, a Véda-versek miként követnek bizonyos strukturális és grammatikai szabályokat. Az upavéda [Ájurvéda, Gandharvavéda, Szthápatjavéda, Dhanurvéda] Maharishi szerint a fiziológiával foglalkozik, és oda kell helyezni, ahol a relatív „saját keretei között” tekint önmagára. A legfinomabb relatív, az odaadás területe, a rés, ahol a relatív elkezd túllépni saját struktúráján. Maharishi erre a területre helyezi a puránákat. A „mozgásba lendült Véda”, azaz a Véda viselkedésbeli megnyilvánulásának felfogása az itihásza [Mahábhárata, Rámájana] területe. Maharishi a szmritit [más néven dharma-sásztrákat] „a rés nézőpontjából szemlélt rés” területére helyezi, mivel a szmriti az emlékezet, és meditáció közben visszaemlékezünk a cselekvésre, cselekvés közben pedig visszaemlékezünk a meditációra, a helyes cselekvés alapjára.

Maharishi megkísérelte integrálni a védikus irodalomban található különféle könyveket. Felvetése szerint, a védikus irodalom egészének végső alapja a védikus szanhitákban található. A szanhiták a Rigvédában foglaltakat bontják ki részletesebb módon, és a Rigvéda maga is teljes egészében benne foglaltatik a saját kezdőszavában, mely így hangzik: agnim. A védikus irodalom megértése Maharishi szerint az egyén tudatosságának tisztaságán múlik. A tudat egy bizonyos szintjéről tekintve a védikus irodalom egy része „értelemmel bírónak” mutatkozik, egy másik tudatszintről az irodalom egy másik része lesz értelemmel rendelkező. Az ember önmaga tükröződését találja meg a védikus irodalomban. Maharishi szerint az egész védikus irodalomban fellelhető egy közös jelentés szál, nevezetesen az élet teljes kibontakozása önmaga számára, amely a tudatosság megtisztításán keresztül megy végbe.

(Folytatjuk a Risi, dévatá és cshandasz fogalmának mélyebb jelentése a Védákban c. harmadik résszel…)

MeditációPortál

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/