Brit sakkbajnok: a TM nem csupán vén hippik időtöltése

Brit sakkbajnok: a TM nem csupán vén hippik időtöltése

Részletek Jonathan Rowson, a jelenlegi brit sakkbajnok írásából, mely a „The Herald” 2007. április 23-diki számában jelent meg.

Egyszer szóba elegyedtem egy taxisofőrrel, és említettem neki, hogy rendszeresen meditálok, mire nagy érdeklődést mutatott, mondván, hogy ő is szokott ilyesmit csinálni. Számára, mint kifejtette, a trópusi halak nézegetése jelentette e tevékenységet, felesége pedig ugyanezen címszó alatt szunyókálni szokott. Arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára rendkívül sok módja van az ellazulásnak és a feltöltődésnek.

Azonban úgy gondolom, hogy egy módszer mégis csak kiemelkedik a többi közül. A Transzcendentális Meditációt (TM-et) 1998-ban sajátítottam el, oxfordi egyetemista koromban, hat hónappal az államvizsga előtt. 140 fontot fizettem e kiváltságért, és megdöbbentett, hogy milyen könnyű a módszer gyakorlása. Hirtelen több energiám lett, jobban tudtam koncentrálni és több szeretetet éreztem más emberek felé. Nem sokkal ezután kitüntetéssel diplomáztam, amiről korábban még csak álmodni sem mertem. Alapjában véve a TM volt messze a legjobb dolog, amit Oxfordban tanultam.

Jelenleg hivatásos sakkjátékos vagyok, az aktuális brit bajnok, és még csak elképzelni sem tudok egy komoly meccset anélkül, hogy előtte ne meditálnék. Meditáció után nyugodtnak és összeszedettnek érzem magam, készen állok a versenyzésre. Ám ami sokkal fontosabb,  a technika lehetővé teszi számomra, hogy „egyszerűen csak játsszak” és élvezzem a játékot, anélkül, hogy annak végkimenetele aggasztana. Az effajta pozitív hatásokat jól ismerik a TM-gyakorlók ezrei, és több mint hatszáz, tudományos folyóiratokban megjelent tanulmány igazolja őket.

A Transzcendentális Meditáció a stresszt veszi célba, mely igen nehezen meghatározható fogalom, ám nagyjából azt a mardosó különbséget jelenti, ami a között van, ahogyan élni szeretnénk az életünket, illetve amilyen az valójában. A TM egyedülállóan erőteljes módja a stressz feloldásának, ezen kívül csökkenti a vérnyomást s a szívbetegség súlyosságát. Nem meglepő ezért, hogy az amerikai kormány a közelmúltban 20 millió dollárt fektetett a módszer egészségügyi jótéteményeinek további vizsgálatába.

Leírni azt, hogy milyen élmény a Transzcendentális Meditáció gyakorolása, kicsit hasonló ahhoz, mintha a csokoládét igyekeznénk ecsetelni valakinek, aki még soha nem kóstolta. Talán azzal járnánk legközelebb hozzá, hogy olyan érzés, mint amikor már nem vagyunk teljesen éberek, de még nem is alszunk, hanem egy kellemes állapotban lebegünk a kettő között, melyet „pihenő éberségnek” neveznek. A meditáció más formáit nem nagyon ismerem, ám az a benyomásom, hogy a TM hozzájuk képest jóval kevesebb erőfeszítést igényel. Néha azon tűnődöm, hogy egyáltalán meditációnak lehet-e nevezni, hiszen a folyamat nem igényel szembenézést egy személyes kihívással, nem nyújt semmiféle kinyilatkoztatást, és nem a gondolatok megfigyelését vagy kontrollálását tanuljunk meg általa. Csupán kényelmesen ülünk csukott szemmel, miközben a sztresszektől való megszabadulás és az újratöltődés szinte automatikusan végbemegy.

Az elme lenyugtatása érdekében ugyan megtanulunk egy mantrát, és a technika gyakorlásának egyéb finomságait, ám néhány héten belül a folyamat már önmagától megy. Valójában a TM annyira természetes, hogy nem is úgy gondolok rá, mint egy egzotikus hobbira vagy egy bonyolult lelki gyakorlatra, hanem mint az evésre, az alvásra vagy a fogmosásra. Ebben az értelemben véve a TM leginkább természetes egészségmegőrző eszköztárunk egyik elemének tekinthető.

Noha a mozgalom üzenetének középpontjában mindig a TM áll, a hangsúlyt gyakran helyezik át. Jelenleg az oktatás élvez elsőbbséget. A lendületes Dr Ashley Deans, az iowai Maharishi Iskola igazgatója nemrég Skóciában, egy egész világra kiterjedő előadó körút keretei között mutatta be a „tudatalapú oktatást”. Nem valamiféle általános szerkezeti átalakítást javasolt, hanem csupán annyit, hogy az iskolákban a gyerekek minden nap kétszer 10-15 percet gyakorolják a TM-et. Ez a változtatás egymagában átalakítaná az oktatást Skóciában, lehetővé téve, hogy a gyerekek jobban érezzék magukat, jobban viselkedjenek és jobban is teljesítsenek.  Dr Dean üzenetét számos vezető tudományos folyóiratban megjelent tanulmány, valamint a világ minden pontjáról származó diákok és tanárok lelkes tanúságtétele támogatja.

Határozottan vonzó ötletnek tűnik az az elképzelés, hogy rávegyük a gyerekeket arra, hogy naponta kétszer csendesen üljenek és befelé figyeljenek. Ám, ahogyan azt minden tanár tudja, ha csupán annyit mondunk nekik, hogy üljenek mozdulatlanul és legyenek csendben, igen ritkán működik, mivel testük és elméjük túlságosan nyugtalan ehhez. Ezzel kapcsolatban igen fontos lehet az a megállapítás, hogy a TM tapasztalata olyan kellemes, hogy a gyerekek szívesen gyakorolják, továbbá testük és elméjük gyorsan lenyugszik.

Ashley Deans elmondta nekem, hogy az iskolai tanítások általában úgy történnek, hogy először a tanárok sajátítják el a meditációt, majd leveleket írnak a szülőknek. Eztán következnek a diákok csoportjai, egészen addig, míg az iskola legnagyobb része naponta kétszer együtt meditál. Mindez elég különösen hangzik, ám egyedül Amerikában eddig 21 iskola ment keresztül ezen a folyamaton. Akad köztük állami és magániskola, kicsi és nagy intézmény egyaránt, eredményeik pedig minden esetben rendkívül pozitívak voltak.

Legkevesebb azt elvárhatjuk, hogy az agykutatás egyre bővülő területe és a pedagógia tudománya kritikai alapon felvegye eszköztárába a Transzcendentális Meditációt. Számos érv látszik határozottan alátámasztani azt, hogy bizonyos agyi állapotok megtapasztalása jobb közérzethez és nagyobb teljesítményhez vezet. Ha pedig csakugyan így van, és ezek az érvek ténylegesen oly igazak és meggyőzőek, mint amilyeneknek látszanak, akkor felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni őket. Remélem, hogy akad legalább egy bátor iskola Nagy-Britanniában is, amely megpróbálkozik a tudatalapú oktatással. Arra számítok, hogy nagy siker lesz.

A jól-lét tapasztalata, melyet a tudomány is alátámaszt

A Transzcendentális Meditáció egy könnyen megtanulható technika, amely lehetővé teszi az elme számára, hogy lenyugodjon, továbbá a jól-lét és a megtöltekezés mélységes érzését tapasztalja naponta kétszer, mintegy 15 percig.

A technika néhány hirdetője úgy véli, hogy a módszernek megvan az ereje egy jobb világ létrehozására. Ezzel kapcsolatban beszélnek „TM mozgalomról”, ám sokan vannak, akik elsajátítják a technikát, anélkül, hogy közük lenne bármiféle „mozgalomhoz”.

MeditációPortál