Sofi Oksanen : Tisztogatás

Sofi Oksanen : Tisztogatás

Légy. Pimasz, szemtelen, undorító, mindent bepiszkoló. Légy. Szívós, kitartó, örökké zümmögő, idegesítő parányi ellenség. Légy a hentespultban. Lárvák a kolbászban. Légy az éléskamrában. Légy a befőznivaló paradicsomon. Légy az ablakban. Légy a fedőlapon.

Sofi Oksanen Tisztogatás c. regényének harsány sárga, rikító könyvborítóján egy légy próbál menekülni a légycsapó alól – kiemelt jelentőségű ez a motívum, végig jelen van a regényben, mint valami elpusztítandó, undorító dolognak a szimbóluma. A múlt mocskának, a szörnyű emlékeknek vagy azoknak a gazembereknek a jelképe, akik ezerfelől támadnak ránk, bepiszkítják az életünket? Lehetnek maffiózók, stricik, agitátorok, pártkatonák – embertelen, kegyetlen, aljas gazemberek.

Nehéz olvasmány volt a Tisztogatás. Rögtön megtetszett a tárgyilagos, nyugodt, tényszerű stílusa, az az ábrázolásmód, amely képes elidőzi az apró részletekkel. Kedvem volt olvasni, mégis nagyon lassan haladtam, ugyanis vissza-visszalapoztam, belemélyedtem, sokáig gondolkodtam az olvasottakon, a mondanivalón, a cselekményen, a jellemrajzokon, de különösen a történet helyszíne és idősíkja miatt kellett újra meg újra átolvasni bizonyos részeket. Hiszen ez az a korszak, amiről nagyon keveset tanultunk, a háború utáni Szovjetunió világa, amit elhallgatások, átköltések, szépítések jellemeztek.

Egyszerűen Nő! Nőnek lenni jó!