Itt vagyok, megvagyok, nem vesztem el:)

Először is, köszönöm azoknak, akik érdeklődtek hogylétem felől, mivel az utóbbi időben kicsit eltűntem.

Köszönöm, jól vagyok. A bokám gyógyulófélben, már nem is sántítok, csak az időváltozás visel meg. Azoknak, akik nem ismernek közelebbről, hogy világos legyen, miről is van szó. Tavaly decemberben, karácsony előtt egy héttel, sikerült ripityára törnöm a bokámat. Ennek a kényszerpihenőnek is köszönhető a blog létrejötte. Nem mintha mostanában nem főznék, csak egyéb, más elfoglaltságaim miatt hanyagoltam kissé a blog írást. Közben, történt egy-két említésre méltó dolog, például Mritától ismét kaptam egy díjat múlt héten, amit most itt is megköszönök.

A díj szabálya a következő:
A díjat olyan 10 embernek kell továbbadni, akiknek a blogját nemrég óta olvasom, azaz mostanában fedeztem fel.

Én elsősorban szeretném Mritának ajánlani, ezzel is megköszönve, hogy olvassa a blogomat és mindig gondol rám.
És a többi kedves blog szerző társamnak, akiket szívesen olvasgatok, ha időm engedi. Fogadjátok sok szeretettel!

A másik dolog, amit még megosztok veletek az, hogy júniusban beneveztem a Laptopkonyha.hu játékára, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy kiválasztották a Házi almás-mákos rétes receptemet, amit a Laptopkonyha.hu stúdiójában, élőben elkészíthetek Buza Sándorral.

Köszönöm Laptopkonyha.hu:)

Azt még nem tudom, milyen lesz úgy ételt készíteni, hogy nem a saját megszokott, környezetemben leszek, egy olyan emberrel akivel életemben először találkozom, és ráadásként ezt még rögzítik is:) Majd meglátjuk mi „sül” ki belőle, mindenesetre már most lámpalázam van:)

Mindenesetre később, majd beszámolok a részletekről.

Szilvásgombóc

Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>