Töltött mézes stangli (Μελομακάρονα γεμιστά)

Ma délután sikerült elkészítenem a hagyományos, jellegzetes görög karácsonyi süteményt, mely nélkül a görög családok 99%-nál nincsen karácsony. Férjem egy ideje kuncsorgott utána, de én mindig utolsó percben készítem, mert hanem túl sokat eszünk/eszik belőle és bőven elég az a pár nap, ami alatt mindig többet eszünk a kelleténél. Ma már hamarabb nekifogtam volna, de fiam vártam vele, akinek órája volt, mert ilyenkor inkább játékos formában csinálom és akkor nem olyan fárasztó. Hülyéskedtünk is eleget, az általa készített videón látszik is, nem volt rossz kedvünk:)
Ezt a receptet még 2005-ben lestem el Vefa-tól, aki az első tévés főzőmami volt és bizonyos dolgokban felülmúlhatatlan a mai napig:)

Nem egy nehezen elkészíthető sütemény, azonban türelmet és odafigyelést igényel, nem szabad elsietni.

Először a  mixerben összekeverem a vajat, cukrot és a narancsreszeléket. Elég sok ideig keverem, addig amíg jó krémes állagú lesz. Ekkor átdöntöm egy másik tálba és lassan minden mást hozzákeverek, először fakanállal, aztán kézzel keverve mindent bele. A lisztnek csak a 3/4 részét keverem hozzá és a többit utoljára, lassacskán, ha felveszi. Nekem most nem vette fel mind az 1 kg-t. Egy puha, de már gyúrható tésztát kell kapjunk.

A többi a következő képsorozaton és videón látható.

A töltelékhez a fahéjat és szegfűszeget összekeverem a darabosra mixelt dióbéllel. A maradékkal leszórom majd a kész sütiket, ha nem elég, még mixelek hozzá dióbelet. A sütemény egy napig kell álljon a  szirupos tálban, egy rétegben – tehát több tálra lesz szükség, ezután szép nagy tányérra szedjük emeletesen és minden réteget vastagon leszórunk fahéjas tört dióbéllel.

A sziruphoz valókat összekavarom egy lábosban, felfőzöm, leszedem a habját és 5 percet főzöm. A forró süteményre forrón öntöm a  szirupot, lassacskán, egy nagy kanállal!