Olívaszüret

Lassan de biztosan kezdődik a  szüret. Habár a termés még zöld, mindennap most már érnek be a fekete szemek, ezeket pedig a termelők és fatulajdonosok elkezdték összeszedni a  fák alól. Én magam nem tudok szüretelni, de a saját, kevéske termésünk le lesz majd időben szedve és eltéve.

Olvasóm kérdésére válaszolván: a bogyó nyersen ehetetlen! Egyrészt rettenetesen keserű, másrészt nyers, kemény, sótalan, íztelen. A fogyasztáshoz páclébe kell tenni, melyben megérlelődik és elveszti kesernyés ízét, nem utolsósorban pedig megpuhul kicsit.
Mielőtt a szüretről írnék, megint Váncsa Istvántól idézek, egy szakembernek mindig több és akkurátusabb mondanivalója van a  témáról mint egy laikusnak, főleg, ha kutatásokat is végez e téren.

” Tudvalevő, hogy olívát ma már mindenféle valószínűtlen helyen is termesztenek, Nepál, Ausztrália, Új-Zéland, Kalifornia, Pakisztán, India, Dél-Afrika és így tovább, és ki tudja, lehet, hogy a világ ínyencei idővel az argentin olívabogyóra és-olajra fognak esküdni. 2009-ben a világ legjobb ár/érték arányú szűz olívaolaját egy bizonyos Mario Omar Geier nevű argentín termelő állította elő. Evvel együtt az olíva par excellence mediterrán növény, gyümölcs. Teljes mértékben mediterrán harapnivaló, valószínűleg az egyetlen. A világ olívaolaj-termelésének a 95%-t a Földközi tenger medencéjében termelik meg, és a jó részét itt is fogyasztják el. Bőven használnak ugyan disznó- és libazsírt is, nemkülönben vajat, szamnát” (EZZEL EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEK EGYET ÉS A BŐVEN HASZNÁLNAK TELJESEN HIBÁS ÁLLÍTÁS GÖRÖGORSZÁGRA NÉZVE), „evvel együtt a mediterrán vidékhez éppúgy hozzátartozik az olajfa, mint akáclomb az alföldi magyar faluhoz”.

Évia szigetén, de Görögország legtöbb részén, a november és december hónapok az olívabogyó szüretelésével telnek. A legtöbb, úgymond autochton lakosnak, több fája van, vannak olyanok akiknek akár 500 fa is a tulajdonában van, és most nem a kimondott termelőkről beszélek. Nekünk is minden évben sikerül keveset magunknak is szüretelni, ilyen olívában bővelkedő vidéken néha csurran-csöppen olyanoknak is, akiknek nincs vagy kevés fájuk van, mint nekünk.

Habár kedves és szórakoztató munkának tűnik, de nagyon fárasztó. Az első két fát még az ember lelkesedéssel szedi, aztán a többi már kemény munka és nagy elhatározás nyomán lesz megkopasztva. Első lépésben fel kell szedni a fa alól a szép, ép szemeket. Ha pár nappal szüret előtt erős esőzések voltak, akkor sok ép szemre lehet számítani, amiket kár összetaposni, vagy veszendőbe hagyni, így az egyik megerőltető része a munkának négykézláb végigmászni a fa alatti részt és kiválogatni a szép, ép szemeket. A már fonnyadt, régebben lehullt szemeket nem szabad betenni a többi közé, mert a több napig földön érlelődött szemek megemelik az olaj savasságát, amelynek 0-nak kell lennie! (ez az extraszűz olívaolaj!)
Miután fel vannak szedve az ép szemek, leterítjük a szüreti ponyvát, majd ezután végigfésüljük az ágakat az olívafésűvel. Ez elég szép munkát végez, meg nagyon hasznos a nagy, öreg fáknál, ahol nagyon magasan vannak a szemek. Miután már nem lehet tovább fésülni, kézzel le kell szedni amit elérünk és amit a fésű nem szedett le. Ezután a ponyvát tovább kell költöztetni, de azelőtt össze kell terelni a ráhullott szemeket egy helyre, kiválogatni a gallyakat és a szemeket ládákba költöztetni. A ponyva ekkor költözhet egy másik, lehullt és ép szemektől megtakarított helyre és minden kezdődik elölről..