Almás palacsinta (Κρέπες με μήλο)

Pár régebbi almámat szerettem volna felhasználni, így készítettem almás palacsintát: ilyet annak idején anyai nagymamám készített és nagyon kellemes emlék van bennem, annak ellenére, hogy az ízét nem tudom felidézni. Egy biztos, a mainak nem volt olyan az íze. Ennek oka pedig az almában keresendő. Már máskor is megfogadtam, hogy a régi almákat nem használom fel ilyesmire, legfenneb  krumplipürébe, aztán megfeledkezem róla. A lényeg: akkor finom a palacsinta, ha az alma is jó minőségű, leves, zaftos, savanykás! Rossz almát inkább ki kell dobni! A mai palacsintáimba nem kerültek rossz almák, de jók sem, így az eredmény számomra mérsékeltnek tűnt. A palacsinta ízét tálaláskor feldobtam, férjemnek nagyon ízlett, úgyhogy rossz nem lehetett:) Én is alaposan befaltam belőle (sajnos..).