Vígjátékok gyakori szereplői azok a férjek, akiket az asszony traktál, hogy banális apróságokat változtasson magán, ellenkező esetben hárpiává változik, vagy érzelmi zsarolással veszi rá hites urát a szófogadásra… Közhely a fogkrémes tubus, a WC fedél és a kutyasétáltatás témaköre.
Egy harmincéves nő, életének közel felét élte már meg, és ha ilyen kicsinyes dolgokon veszekszik a férjével, bizony sok energiát, időt elvesztegetnek, ami alatt akár össze is bújhatnának.
Heti egy veszekedés a fogkrémes kupak miatt, az harminc év házasság alatt 1560 megmérgezett nap, ha feltételezzük, hogy a haragszomrád csak egynaposra sikerült. Ha a másik oldalról nézzük, több mint négy év veszekedéssel töltött idő a harminc év alatt…
A hétvégén volt szerencsém Joó Zsuzsa nagyszerű tréningjén részt venni, ahol Zsuzsa arra biztatott bennünket, hogy a két nap alatt, két különböző helyre üljünk le. Azért kérte ezt tőlünk, mert szeretett volna rávilágítani, hogy más nézőpontból nézve a dolgokat, újabb felismerésekre juthatunk. A gyakorlat számomra nagyon tanulságos volt, mert ahogyan igen sokan, én is ragaszkodom a megszokott helyhez a buszon, vagy egy teremben, ahol azelőtt már jártam. A legmeglepőbb az volt, hogy Zsuzsa számára is hozott meglepő felismeréseket az így generált helyzet.
Elképesztően jó babzsákokat leltünk a teremben, és a kényelmetlen székekről átköltözött a csoport fele ezekre, és a terem másik területére tettük le őket, míg a másik fele maradt a székeken. A székek magasabbak voltak, mint a zsákok, amikben mi odalent befészkelődtünk, így a nézőpontváltás rögtön kétszeres lett.
Zsuzsa megkérdezte, hogy a földön ülőket nem zavarja-e az, hogy a székről lenéznek ránk. Minket meglepett a kérdés, és gyakorlatilag egyszerre mondtuk, hogy: nem. Hozzátettem, hogy talán azért van ez így, mert annyira egyben van a csoport, hogy ez a kérdés fel sem merült bennünk.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
A csoport pedig azért volt egyben, mert végighallgattuk egymást, nem vágtunk a másik szavába, türelmesen kivártuk, amíg sorra kerültünk a véleménycserében, így senki nem érezte elnyomva magát. Ami gondolat kikívánkozott, az kijött mindenkiből, és mégis mindenre jutott idő. Talán éppen ezért.
Házasságban sem ördöngösség úgy kezelni a társunkat, mintha egy csapat lennénk, hiszen erre esküdtünk. Innen már csak egy lépés, hogy ne forogjunk a piszlicsáré dolgok körül nap, mint nap.
Az értő figyelés, a tiszteletteljes hallgatás olykor sokkal beszédesebb és célravezetőbb, mint az apró csaták megvívása és megnyerése, mert ilyen helyzetekben valójában csak vesztesek vannak.
Egy személyes példa: férjemmel az összeköltözésünk előtt beszélgettünk a szüleink csatározásáról. Mindkét családban fő téma volt a „milyen irányban álljon a papír a mosdóban”? Mi megegyeztünk egy irányban, és ahhoz tartjuk magunkat, hátha a négyéves átlagot le tudjuk faragni… 🙂
A Ti családotokban milyen bolhaelefántok élnek? Mivel és meddig etetitek még?
Erdei-Gulyás Gabriella
Kapcsolódó cikkek:
7 thoughts on “Ne etesd a bolhaelefántot”
Comments are closed.
Ezzel most elgondolkoztattál…
Eszembe jutott egy találó idézetekkel teleírt lap, amit az osztályfőnökünk tett a tarisznyánkba a középiskolai ballagásunkkor. Fel is olvasta nekünk. Szerepelt rajta a fogkrémes tubus, mint elrettentő példa. Csak olyan megközelítésből, hogy csavard rá vissza a kupakot. 🙂
Sajnos hiába kerestem a papírt, nem találtam, pedig szívesen megnéztem volna újra.
Hogy a mi családunkban milyen bolhaelefántok élnek? A közvetlen családomban már nagyon kevés, és humorral etetjük őket. A gyerekkoriban sok, de őket is humorral etetjük. Most csak egy jut eszembe, de az nagyon jellemző: a múltkor a cipőfűző színe nem ment a táska színéhez. Nem mintha a cipőfűző kilátszott volna a rálógó nadrág alól…
😀
Pont a napokban olvastam egy könyvet Richard Carlson-tól ezzel a címmel:
Ne csinálj a bolhából elefántot, hiszen csak bolhák léteznek
100 tanács szerepel benne, a teljesség igénye nélkül leírok néhányat, amikkel teljes mértékben egyetértek:
– egyszerre csak egy dolgot csináljunk, de azt jól
– ne mindig csak arra gondoljunk, hogy milyen elvégzendő feladataink vannak, éljünk egy kicsit a jelennek is
– a problémákra úgy gondoljunk, mint amik azért vannak, hogy megtanítsanak nekünk valamit
– soha nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó nap számunkra, éljünk hát ennek megfelelően
Nálunk szerencsére már egyre több a bolha, és egyre kevesebb az elefánt! Úgy gondolom, ez annak is köszönhető, hogy felhívjuk egymás figyelmét arra, ami nem is olyan fontos, mint amilyennek először hinnénk, és nem akadunk fenn mindenféle apróságon. Lehet, hogy ez a hosszú házasság egyik titka? Nem akarjuk mindenáron megváltoztatni a másikat…
Legutóbb pl. a férjem valami miatt mérgelődött az egyik gyerekkel, aminek én is fültanúja voltam. Amikor befejezte a mondandóját, a szemébe néztem, megfogtam a karját, és megkérdeztem tőle, hogy vajon ennek 5-10 év múlva lesz-e bármi jelentősége is? Gondolkodott egy kicsit, aztán elnevette magát, és ezzel rendeződött is az ügy.
Régebben én is sokat bosszankodtam, mert az egyik fiam mindig nagyon nyugisan készülődik, és nem lehet vele soha a megbeszélt időpontban elindulni. Idővel rájöttem, hogy én ezen úgysem fogok már változtatni, ezért azt találtam ki, hogy 15 perccel korábbi időpontot mondok neki az indulásra, és így biztos, hogy időben elkészül. Azóta már bolha sincs, nemhogy elefánt!
Egyébként, amikor régebben sürgettem, mindig csak ennyit mondott, hogy: Minek aggódok hitelbe, hiszen úgyis mindig az eltervezett időpontra érünk oda, ahova éppen megyünk. És, milyen igaza volt!
Az én javaslatom az, hogy mielőtt legközelebb előfordul olyasmi, amiből régen elefántot csináltatok, mindenképpen gondoljátok át, hogy vajon érdemes-e megszólalnotok, érdemes-e egyáltalán időt, energiát fordítani rá. Sokszor kiderülhet, hogy nem!
Titi,
ez a cipőfűzős történet megnevettetett… 🙂
A humor még sebeket is gyógyít 🙂
Piros,
az időzítésprogramozás nálunk is ugyanígy működik.
Még a húgom nevelésekor találtam meg a módszert én is, amit tíz év múlva, bébicsőszként újra alkalmaztam, egy órás eltérést időzítve.
A férjemnek elég, ha fél órát mondok, akkor elkészül.
Erről eszembe jutott egy film, aminek nem emlékszem a címére, de talán Woody Allen volt benne…
A lényeg:
a nő már harmadjára öltözött át, míg a pasi molyolt a készülődéssel.
Persze a nőt hibáztatta a késés miatt.
De sok ilyet látni… 🙂
Az enyémben semmilyenek, nem foglalkozom ilyenekkel, észre sem veszem. Mi az, hogy papír a mosdóban? A mosdókagylóban papír?! A barátnőm szokott háborogni azon, hogy a férjem rendetlen, de én ahhoz fáradt vagyok, hogy érdekeljenek a lényegtelen dolgok. 🙂
Mosdó = WC
Néha az apróságokon buknak nagy dolgok… 🙂
Engem szíven ütött ez az írás. Sajnos a mi életünket mérgezik ilyen dolgok és sokszor roskadozok a terhe alatt, pedig tisztában vagyok a leírtakkal. Őszintén vágyom rá, hogy ez másképp legyen és egyre jobb a helyzet, de azért még mindgi van min javítani és egy-egy rosszabb pillanatban leszabadul a pokol. Nade… lesz ez még jobb is!
Amikor felismerjük, hogy hol vannak a problémák, a megoldásuk már egyszerű.
Eszter, Te már jó úton haladsz, ne hagyd, hogy a cél elvesszen a szemed elől!