A gazdagság receptje

Még emlékszem arra a napra, mikor Ida egyszer kifaggatott a pénzhez való viszonyomról, (kifaggatott = kérdezett valamit, én meg ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megnyíljak :)), és akkor döbbentem rá, hogy rengeteget változott a pénzhez való viszonyom az elmúlt 5-6 év alatt: sok évi nélkülözés és kilátástalanság után megint ott tartok, mint gyerekkoromban: gondtalanul, erőlködés nélkül megvan mindenem/mindenünk, amit “kérek”.

Nem véletlenül hoztam példának a gyerekkoromat: akkor sem az volt, hogy még ki se ejtettem a számon, de már megkaptam, hanem az volt, hogy nagyon akartam, nagyon szerettem volna, és mindig meglett minden: mikroszkóp, holott mindenki úgy tudta, hogy ilyen csak amerikában van :), számítógép, holott mindenki úgy tudta, hogy az csak valami hidegháborús ámítás, és a többi. Nem voltam elkényeztetve, de bármit megkaptam, amiről messziről látszott, hogy nagyon szeretném.

Mikor Idával ilyenekről beszélgettünk, akkor jöttem rá, hogy most ugyanez van, ugyanezt érzem. Csak nem a szüleimet puhítom, hanem minden mást: figyelem a lehetőségeket, tudom, mire vágyom igazából, és mi számít csak úrinői huncutságnak; úgy dolgozom a pénzért, hogy közben élvezem azt, amit csinálok, kvázi olyan, minta csak szórakoznék, pénz meg mindig van mindenre…

Ezért én nagyon sokat tettem, hogy így legyen, de igazság szerint nem tudatosan tettem meg dolgokat, pláne nem a pénzért. Egyszerűen csak boldogságra, teljességre, elégedettségre, harmóniára törekedtem, és ez hozta magával a pénzt, a kellő mennyiségű pénzt.

Sokat gondolok vissza arra az időre, amikor még nagyon béna pénzügyi beállítottsággal rendelkeztem. Annyit költöttem ökörségekre, hogy szégyellem bevallani. Telefonszámlára több pénz ment el, mint ennivalóra, cigire több pénz ment el, mint a gyereknek ruhára… Brr…

Minden könnyebb, ha van elég pénzed.
Hogyan legyen pénzünk?
Hogyan érjük el az anyagi függetlenséget?
Részletek és jelentkezés itt>>

Amikor észrevétlenül, kis lépésekben elkezdenek javulni a dolgok, akkor az ember nincs is tudatában annak, hogy mi hozta a változást… Na, Ida helyretette ezeket a dolgokat. Mikor hallottam tőle a gazdagságtudatos gondolkodásról, meg a szegénységtudatos gondolkodásról, tátott szájjal figyeltem! Ha összehasonlítom 6 évvel ezelőtti önmagamat a mostanival, akkor egyértelmű, hogy most maximálisan gazdagságtudatos a gondolkodásmódom, annak idején meg maximálisan szegénységtudatos voltam. Mindenben.

A másik, amin most döbbentem le, az az Idával készült, Tina Magazinban megjelent interjú egyik vezérgondolata:

ha a világ összes pénzét elosztanák egyenlő arányban, minden földi lakó között, akkor nagyon rövid idő alatt megint azok lennének gazdagok, akik a szétosztás előtt is azok voltak, és megint azok lennének szegények, akik előtte is azok voltak.

A Tina teljes cikkért katt ide>>

Ebből a vezérgondolatból is az világlik ki, hogy nem a pénz teszi igazából a gazdagságot, hanem a gondolkodásmód.
Őszinte vagyok: az életemet nem Ida tette jobbá – hiszen akkor még nem is ismertük egymást -, de az biztos, hogy Ida tanításai által tudatosítottam, hogy mi tette jobbá. Na, ez a nem mindegy, hogy végre tudatos vagyok, nem pedig esetleges. Minden felelős gondolkodású HősNőnek kötelező olvasmány Ida blogja!

És most megyek vásárolni :).

4 thoughts on “A hétvégi bevásárlás margójára”

  1. Nagy hiba, hogy a szülők nem kezdik el már idejekorán a gyermeküknél a pénzhez való viszonyt tudatosan építeni.

    Szerencsére olyan családban nőhettem fel, ahol fizetés után rögtön elosztották a pénzt.

    A legelső dolog volt a kiadások megtervezése. (kötelező és lehetséges)
    Sohasem maradt el az, hogy a megtakarításként ne legyen félretéve valamennyi. (legalább 10%).

    Elmondhatom, hogy bármilyen nehéz helyzetben is voltam, mindig volt pénzem a hónap végére.

    Gyermekemet is így nevelem. Bár még csak 12 éves, sok mindent átvett már ebből a szemléletből.

  2. Én pont ma olvastam könyvet és a pénzről volt szó a lényege:” nem a pénz számít önmagában, hanem a mögötte meghúzodó gondolati energia, mert ez befolyásol minket igazán”
    ” a pénzzel összefüggő gondolataink – hogyan viszonyulunk hozzá, mit akarunk tenni vele – meghatározzák, hogy meg tudjuk-e tartani vagy elveszítjük-e azt, amink van ”
    A pozitív gondolkodás tibeti művészete című könyvből való

  3. Én is szeretnék egy könyvet ajánlani! Ivan Hoffman-tól A pénz és a tao. Amikor elkezdtem olvasni, gyorsan megnéztem, hogy mikor íródott a könyv (1994-ben), mert a mostani “válságot” gyönyörűen leírta. Minket sajnos nem tanítottak meg hogyan viszonyuljunk helyesen a pénzhez, de változni sosem késő. A gyerekeim pedig már ebben a szellemben nőnek fel.

  4. Nem tagadom, Ida nálam is sok mindenre rávilágított. Ami nekem nagyon hasznos volt, hogy elűzte a lelkiismeret-furdalásomat, amit azért éreztem, hogy sok mindent meg tudok teremteni magamnak. És ez azért van, mert nagyjából csak a tényleg szükséges dolgokra költök, de azokra igen, és racionális módon.

    Bár ezt én sem a szüleimtől tanultam, mert ők még a szükséges dolgokra SEM költöttek. 🙂 Mindenféle félelmek miatt. Amik általában önbeteljesítő jóslatokként működtek…
    Azért Ritához hasonlóan elértem (náluk is), amit akartam, addig ütöttem a vasat, amíg patkó nem lett belőle…

    És most megyek pénzt találni. 🙂

Vélemény, hozzászólás?