Under pressure nő a pálma?
Hogy a múltkori tűzeset * után ma is kisebb otthoni balesetben volt részem, már nem olyan sokkoló, és nem is igazán azon morfondírozom, hogy „miért kaptam” az események ilyetén alakulását, hanem inkább azon, hogy mit tanulhatok ebből megint. Ha buddhista lennék, akkor hálát adnék az Úrnak, hogy megint lehetőséget kaptam tanulni valamit… Nem vagyok.
Tíz perccel azután, hogy a huzatnak köszönhetően öt percre kiszorultam az erkélyünkre a farkasordító hidegbe egy szál pólóban, és be kellett törnöm az egyik ablakot, hogy bejussak (a könyökömmel próbáltam, mint a filmekben, de nem sikerült, haha…), összetörtem egy befőttes üveget, ami nem csak összetört, de istentelenül elvágta a hüvelykujjam (már semmi baja, csak addig tűnt komolynak, míg kiműtöttem a bőrömből a gombostűnyi szilánkokat), majd levertem egy orvosi üvegcsét, ami fél éve arra vár, hogy jó környezetvédőhöz méltón visszavigyem a patikába, de most mérgemben kidobtam az összes lejárt gyógyszerrel együtt a többi üveget is, sajnálom, Föld. Ezek után még nekimentem a vasalódeszka lábának, és bevertem a derekam. Ezen a szérián megkapaszkodva rendbe tettem az előteret, kidobtam megint egy csomó vackot, dühömben, vagy feszültségemben megint megszabadítottam magunkat egy adag tehertől. Csak tudnám, miért kell ehhez nekem mindig valami adrenalinlöket.
Az jutott eszembe, amit Mérő Lászlótól olvastam nemrég, hogy:
„Mérnök tanítványaimat általában arról kell meggyőzni, hogy ha mondjuk, valakinek a fejére esik az utcán egy tégla, arról azért lehet, hogy ő is tehet. Egy pszichológust ellenben arról kell meggyőzni, hogy ha valakinek az utcán a fejére esik egy tégla, arról lehet, hogy tényleg nem tehet. Lehet, hogy egyszerűen pechje volt.”
Próbálom elhinni, Tanár Úr, próbálom….
* Botond egyébként még mindig az események hatása alatt áll, nem nagyon mer pl. a lámpa közelébe menni, múltkor fürdésnél lefröcskölte a csempét, és elkezdett utána félni, hogy nem baj-e, hogy a lámpára is fröccsent a vízből. Folyton beszélgetést kezdeményez arról, hogy mik a veszélyes tüzek, és mikor jó a tűz melege, múltkor odaégettem egy süteményt, teljesen frászban volt ettől, pedig csak alig füstölt a sütő, mikor kinyitottam, de pont ott volt, és megijedt. Karácsony előtt még hadilábon állt a gyertyákkal, most már asszem azzal nincs baja, a csillagszórótól is félt eleinte, de aztán belejött, sőt Szilveszterkor a tűzijátékról is meggyőztem, hogy érdekes, úgyhogy 11-kor még bőszen nyomkodta a kis arcát az ablaküveghez, hogy kilásson. De a függöny-témát folyton szóba hozza, meg kérdezgeti, hogy miért nincs búra a lámpán, és a másik függönyhöz nem fog-e hozzáérni.
Hát, ígérni nem tudom neki a jelenlegi szériánkban, hogy semmi baj nem történhet, de kettőből két helyzetet megoldottam, tehát talán annyit talán mondhatok biztatásul, hogy igyekszem.
Most főztem egy teát, mert azt hiszem, megfáztam, betettem egy Queen koncertet dvd-n, amitől
szerelmes-szokásos-Freddie-hangulatba keveredtem, feltettem a lábam és
megálltam egy kis időre, hogy az ámokfutásomat kipihenjem. Love of my life…
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>