Túl a sörényen

Kiderült, hogy Bobó nem csak szájhős, ami a lómániáját illeti. Elcsíptünk ma ugyanis egy veresegyházi vurstlit*, ahol volt egy pónikörhinta (igazi lovak úgy körbekötve, mint a körhintánál). Lezsíroztam a lovásszal, hogy mi csak ráültetnénk a lóra egy percre a gyereket, de nem fizetnénk be előre, mert úgyis lepattan róla nyomban. Erre Botond mit csinál? Elkezdi rugdosni a ló oldalát és mondja, hogy „menni, menni, töjbe-töjbe!” Végigülte a majd’ tíz percet. Közben kapaszkodott ügyesen a nyeregben (csak néha engedte el, ha valami fontos mutogatni valója támadt, pl. egy másik póni), magyarázott, levegőt kapkodva az izgalomtól, simogatta Dominó sörényét, koncentrált nagyon. Elérzékenyülés. A gyerekem első igazi lovaglása. További képek a link után.