Summer hits 2011

Gyerekkönyves blogunkban kissé megritkultak az általam bemutatott mesekönyvek. Ennek semmiképpen nem az az oka, hogy megcsappant volna Botond vonzalma a könyvek iránt, csak éppen kissé beszűkült az érdeklődése. Lássuk a nyári olvasmányok toplistáját.

Ha mesekönyvet szeretnék olvasni neki, biggyedő szájjal a sírás határán tiltakozik, nem engedi egyáltalán, és azzal a javaslattal áll elő, hogy majd ő választ könyvet. A fenti listáról.

A lovaktól indultunk tavaly nyáron, majd bővült a kör háziállatokra: tehén- és tőgymániára, aztán következett egy hosszú krokodil-kígyó-gyík-és bármi hosszúfarkú állat-korszak, közben volt A dzsungel könyve rajongás (jelenleg be sem lehet tenni a lejátszóba, Bagira még azért dívik), aztán nagyon-nagyon sokáig volt „szavonna-láz” (zebra, zsiráf, víziló-és elefánt főleg), majd az aktuális: nyár eleje óta tombol – minden eddigit elhományosítva – a macskaféle-korszak. Mondom miket ismer, istenít és vél felfedezni minden bokorban: mindenek felett áll a fekete párduc, oroszlán, tigris, leopárd, ocelot, gepárd, hópárduc, hiúz, puma, aztán a nyár  felfedezettjei: a jaguarundi, a petymeg, a margej. Egy kicsit tengeri állat-mániás is (kardszárnyú delfin, cápa, delfin, rája, muréna-flessek vannak).

A múlt rajongott állatai nem nagyon izgatják, a madarak hidegen hagyják (igaz, ma megismert egy teljesen új – és rettenetes – könyvben egy túzokot és egy fürjet, teljesen lehidaltunk), a majmok és a dínók sem érdeklik, az egyéb kihalt állatok (főleg a kardfogú tigris, a kvagga és a gyapjas orrszarvú) viszont annál inkább. És ami nem kapcsolatos állatokkal? Az totális érdektelenséget szül. Semmi másról nem lehet vele beszélgetni, semmi mással nem lehet játszani, érintőlegesen mindig állatokkal foglalkozunk. Mindig. Minden kérdése állatokról szól, minden mondata állatokhoz lyukad ki, minden asszociációja az állatokhoz vezet, csak állatos dalokat dúdorászik, mondanom sem kell, hogy ez az album a menő pár hónapja.Továbbra is műanyag-és plüss-állatozik, kesereg, hogy mi mindene nincsen, sorolja, hogy mi mindenre vágyik (puma, földimalac, fossza, hód, vidra – ezek a múlt heti kívánságai).

Az előbb (10 óra után pár perccel) a kezével csapkodott az ágyában, hogy ő egy sasnak öltözött, majd röfögött, hogy ő egy disznónak öltözött, aztán agancsokat formázott a feje fölé, és közölte, hogy ő az oroszlánfejű szarva. Megkérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy este tízkor már alvó kisfiúnak öltözzön? Azt mondta, hogy nem, aztán tíz perc múlva elaludt. Az új leguánjával a kezében.