Pszichonyúl

Nem vagyok benne biztos, hogy a holnapi többi, kirittyentett, vasalt szoknyás, fehérblúzos, méjkáppos, belőtt sérós, jól felkészült, pendrive-ot szorongató, kezét tördelő államvizsgázó között lesz még egy rajtam kívül, aki a nagy nap előestjét azzal töltötte – a prezentáción végzett utolsó simítások és pánikreakciók csillapítása helyett-, hogy szürke gyerekharisnyával a fején, muszogást mímelve négykézláb ugrált egyik szobából a másikba, hogy kissé hisztis és hullámzó kedélyállapotú kétévesét legalább némiképp felvidítsa.
És akkor most megyek hajat vasalni, mert bár egyetlen férfitagja sem lesz a vizsgabizottságnak, a prezentációmba rejtett apró humoros ábrákon kívül a divatos frizkómmal, a színben és stílusban egyaránt tökéletesen harmonizáló matróz szoknyámmal és hímzett blúzommal, valamint a megfelelő kiegészítők megválasztásával kívánom elterelni a figyelmet arról, hogy lövésem sincsen, mit jelent az a rangátlag, amit az eredményeimben feltüntetek, a nem paraméteres vizsgáló eljárások, amiket használtam, sem a többi statisztikai próba, amiket hosszasan elemzek és ecsetelek a szakdolgozatomban.
Csak remélni merem, hogy a dörzsölt és rutinos vizsgáztatók ezegyszer eltekintenek az államvizsga szakmai mélységeinek feszegetésétől.