Napok kotyvaléka

Csempére tapasztós fürdőjátékában vannak állatok és vannak a kiegészítő kellékek, az apja szavaival élve az egyebek. Az állatok már mind a csempén voltak, a sok érdektelen egyéb pedig (traktor, fű, kerítés) még a hálóban.

– Itt vannak az egyebek. Nagyon sok egyéb.

Minden játéknak megvan nálunk a helye és minden lefekvés előtt és nagyobb új játék elővétele előtt elpakolunk, mindent a megfelelő tárolóba, ezt nálam szigorúbban csak Bobó veszi, nem fordulhat elő, hogy oda nem illő tárgyak legyenek egy dobozban. Ma reggel:

– De mit keres a zsiráf a fehér dobozban? Ki tehette oda? Ki lehetett az a rózsaszín ember?

Itt volt nálunk a minap a kis csipetcsapatunk, ami azt jelenti, hogy a szűk kis lakásunkban négy gyerek tombolt, rohangált, sértődött meg, játszott önfeledten, megspékelve egy négy hónapos Grétával, aki bizony – beszélni nem tudván-, sokszor eresztette ki a hangját. Volt alapzaj rendesen. Mi bírtuk a strapát és besöpörtük a szőnyeg alá a kérdést, miszerint van-e esély rá, hogy néhány gyerek legalább egy időben aludjon? Nehezíti a kérdést, hogy ajtókkal nem túl jól ellátott a kis lakásunk. Ehhez képest volt háromnegyed óránk (!!!), mikor mind  a négy gyerek egyszerre aludt?????!!! Gyorsan tömtük a kávét és csokit magunkba, felkészülve rá, hogy mindjárt felébred valaki, de nem. Aki nem tudná, bravúr négy különböző életkorú-alvásidejű gyereket egyszerre elaltatni.  Hősök. A délután is jó nyüzsgősre sikerült és mikor épphogy elmentek a vendégeink és Bobó kezdett fellélegezni, bevallottam neki, hogy még Nappapa is jön hozzánk, akkor görbülő szájjal közölte, hogy:
-Semmi ember nem jön ide.
Még jó, hogy apukám lemondta és teljes csöndben olvasgattunk összebújva egy órát.
Bobó szerint tehát mindenütt jó, de legjobb otthon és mindenki jó, de legjobb senki.