Mérgező szülők

„Amikor a szavak a lélekbe ivódnak

Bár a barátok, tanárok, testvérek és más családtagok kétségkívül sérülést okozhatnak megalázó megjegyzéseikkel, a gyerekek szüleikkel szemben a leginkább kiszolgáltatottak. Hiszen a gyerek univerzumának középpontjában a szülők állnak. Márpedig ha a mindentudó szülők folyton azt mondják, hogy „hülye vagy”, akkor az úgy is van. Ha az apa mindig azt mondogatja, hogy „semmirekellő vagy”, akkor az az igazság. A gyerekeknek nincs minek alapján kétségbe vonni ezeket az ítéleteket (nagyon fontos mondat! – saját megjegyzés).
Ha ezeket a mások szájából hallott negatív véleményeket beépítjük a tudattalanunkba, azzal internalizáljuk (belsővé tesszük őket). A negatív vélemények internalizálása – a kívülről érkező minősítések belsővé válása – képezi a sérült önértékelés alapját. A verbális sértések nemcsak az ön saját magáról alkotott pozitív személyiségképét roncsolják, hanem a világban való boldogulásával kapcsolatban önbeteljesítő negatív várakozásokat is kialakíthatnak (ez is nagyon fontos mondat volt! – saját megjegyz.)”

„Hiedelmek: csak egyetlen igazság létezik

Ha át akarunk látni egy toxikus családi rendszerben uralkodó zavart és káoszt, először meg kell vizsgálnunk a családi hiedelmeket (ezeket nevezzük úgy a kineziológiában, hogy hitrendszerek – saját megj.), elősorban pedig azokat, amelyek meghatározzák a szülők interakcióit a gyerekekkel és azt, hogy a gyerekektől milyen viselkedést várnak el. Az egyik családban például úgy vélekedhetnek, hogy a gyerekek érzelmei fontosak, míg egy másik családban a gyerekek másodrendű állampolgároknak számítanak. Ezek a hiedelmek határozzák meg attitűdjeinket, ítéleteinket és látásmódunkat. Hihetetlenül nagy az erejük. Ezek alapján döntjük el, hogy mi a jó és helyes vagy rossz és helytelen. Ezek a hiedelmek határozzák meg a kapcsolatokat, a morális értékeket, a nevelést, a szexualitást, a pályaválasztást, az erkölcsi magatartást és a pénzhez való viszonyt. Ezek formálják a családi viselkedést. A megfelelően érett és gondoskodó szülőket olyan hiedelmek vezérlik, amelyek minden családtag érzéseit és szükségleteit figyelembe veszik. Szilárd alapot képeznek a gyerek fejlődéséhez és későbbi függetlenségéhez. Az ilyen hiedelmek közé tartozik például az, hogy „a gyereknek joga van nem egyetérteni”, hogy „helytelen szándékosan fájdalmat okozni a gyereknek”, vagy hogy a „gyerekek érezzék azt, hogy szabad hibát elkövetniük”. Ezzel szemben a mérgező szülők hiedelmei szinte minden esetben énközpontúak, és a saját önös érdekeiket szolgálják. Olyasmikben hisznek, mint például a „gyerekek minden körülmények között tiszteljék a szüleiket”, „csak kétféleképpen lehet a dolgokat csinálni: úgy, ahogy én gondolom, vagy rosszul”, vagy „a gyerekek legyenek szem előtt, de ne halljam a hangjukat”. A mérgező szülői magatartás az ilyen jellegű hiedelmek talaján fejlődik ki.
A mérgező szülők ellenállnak minden olyan külső valóságnak, amely a hiedelmeket megkérdőjelezi. Ahelyett, hogy megváltoznának, eltorzítják a realitást, hogy alátámasszák már kialakult vélelmeiket. Sajnos a gyerekek nem rendelkeznek kellő élettapasztalattal ahhoz, hogy meg tudják különböztetni a tényleges valóságot az eltorzított realitástól. Amikor a mérgező szülők gyerekei felnőnek, kritikátlanul hurcolják magukkal a felnőtt-életükbe a szülők torz hiedelmeit.
Kétféle hiedelem létezik: a kimondott és a kimondatlan. A kimondott hiedelmeket közvetlenül fejezik ki, illetve kommunikálják. Nem maradnak rejtve, mindenki hallja őket. A kimondott hiedelmek gyakran jó tanácsnak álcázott kijelentések, amelyek azt fejezik ki, hogy mit „helyes”, „kell”, vagy „illik” csinálni.
(…) Például az a szülői hiedelem, hogy a válás helytelen dolog, arra kényszerítheti a lányt, hogy olyan házasságban éljen, amelyben nem kap szeretetet. Ezzel a hiedelemmel azonban szembe lehet szállni.
(…) Nem könnyű megválni az olyan hiedelmektől, amelyeknek a létezéséről nincs is tudomásunk. A kimondatlan hiedelmek alapvető életfelfogásunkat is meghatározhatják. Ezek a tudattalanunkban léteznek.
(…) Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy család vacsora közben olyan hiedelmekről beszélget, mint a „nők másodrendű állampolgárok”, „a gyerekek áldozzák fel magukat szüleikért” (…).
Még ha tudná is a család, hogy ezek a hiedelmek vezérlik, kevesen ismernék be. Ennek ellenére ezek a hiedelmek uralják számos család életét, amelyben a mérgező szülők élnek, és ezáltal kataszrófális hatást fejtenek ki a gyerekek életére.”

Forrás: Susan Forward Mérgező szülők

Vagyis a fenti idézet nem szól másról, mint a korábban már többször említett hitrendszerekről… A gyermek szüleivel (aztán majd tanáraival…) szemben azért a leginkább kiszolgáltatott, hiszen a szülő „A Tekintély”, „Az Isten”, és mint ilyen tévedhetetlen a gyermek szemében. Így a gyermek elhiszi (mi mást tehetne, mi alapján vonhatná kétségbe?), amit a szülei mondanak neki. Ráadásul, akinek mérgező szülei vannak, tőlük való félelmében egészen biztosan nem kérdőjelezi meg, nem kérdőjelezheti meg! szülei „megdönthetetlen igazságát”.
Tisztában vagyok vele, hogy tabu-témát feszegetek (ahogy az erről szóló könyv is), hiszen nagyon mélyről jön az az ellenállás, hogy a gyermek bármi negatívat gondoljon a szüleiről, de sajnos akkor is ki kell mondani és kimondom: nagyon sok szülő mérgezi a gyermekét becsmérlő, „lehúzó”, sértő megjegyzéseivel és a kimondott vagy kimondatlan hitrendszereivel („neked ez úgysem sikerül”, „a nőnek tűrni kell”, stb.). Sok esetben ezek a viselkedési minták, bántó szavak olyan mélyen a személyiség részévé válnak, hogy még a felnőtt életét is megkeseríthetik, aki ráadásul tisztában sincs a problémái tényleges forrásával, azzal, hogy mérgező szülei voltak/vannak.

Szerencsére a kineziológiai oldások során felszínre lehet hozni ezeket a hitrendszereket/hiedelmeket, és ha már felszínre hoztuk őket, akkor szembe tudunk nézni velük. Felnőttként arra is van lehetőségünk, amit gyermekként nem mertünk, nem tudtunk megtenni: megkérdőjelezhetjük a szüleinktől, nagyszüleinktől kapott hitrendszereket; feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valóban megdönthetetlen igazság az, amiben eddig hittünk…? Ha erre nemleges a válasz, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy felülírjuk az eddigi „igazságokat” és az ebből kialakult negatív viselkedésmintáinkat, és így kapjuk meg az esélyt arra, hogy új választásokat tegyünk és más minőségben éljük az életünket, és ne váljunk mi magunk is mérgező szülővé…