Ki kicsoda és hol járunk?

A freudi szabad asszociáció módszerét alkalmazva, analitikus és szimbolikus jelentéstulajdonítások lehetőségét fellibbentve, olyat játszottunk hazafele az autóban, hogy ki milyen állat lenne. Az előzmény az, hogy Bozsokon egyik nap miután Bálint büdösen jött haza a lovaglásból, Bobó heherészve elkezdte „büdös bölénynek” nevezni. Szóval.

– Mama, Te egy félős zebra vagy. (Hiába erőltettem a kecses gazellát.)

– Bálint egy büdös gnú.

– Apa egy félős mammut.

– Zsuzsa nagyi egy tehén. Tarka tehén.

– Hugi egy kis teknős. Olyan irinyó-pirinyó, mint egy kis tojás.

– Áki egy büdös sas.

– Ákos Papi egy büdös oroszlán. (Őt nem is én kérdeztem, de számomra mindig meglepő módon teljesen számon tartja őt.)

– Én pedig egy kicsi aranyos panda vagyok. (Ma reggel kapott egy pandát, amit csak este engedett el, amikor megkapta az apjától a beígért új Bagirát.)

Tudom, hogy ezeknek a válaszoknak még nem kell(ene) jelentőséget tulajdonítanom, de nem tudok kibújni a bőrömből.

Hát így. Itthon vagyunk. Keddig. Akkor még továbbállunk öt napra. Egy nagyon fontos út lesz, afféle El Camino. Aztán már majdnem ősz, és nyakunkon a szeptember hetedike, meg az új életünk. Közben belül pedig, úgy érzem, gyarapszom és haladok.

Mai meglátása szerint én egy büdös szamár vagyok, apja egy döglött elefánt, ő maga egy  kisegér, Öcsi büdös teve, Erzsi egy hosszú kígyó, Áki egy büdös liba, Zsuzsa nagyi egy döglött szamár, Hugi egy ekkora kis nyúl, Bálint egy döglött malac, – kérdezem Terka nagyit, őt nem tudja, Pétert sem tudja. Bence meg egy nagy hatalmas döglött beluga.