Húsvéti utóérzés…

Húsvéti utóérzés…
Az alábbi „párbeszéd”kitűnően összefoglalja és élethűen tükrözi Botond

• érdeklődési körét,
• humorát,
• beszédkészségét.

Ketten vagyunk itthon, délután egy órát aludt, finoman szólva illene már horkolnia, így tíz órához közeledvén. Erre kikiabál a szobájából:
– Mama, lécives, bejöjjél!
Bevonszolom magam, ül az ágy sarkában, rágja a cumiját és vigyorog.
– Mondjad, Botikám, mizu?
– Az, hogy „Kakierdőben jártam,/pisibolyát láttam,/el akart hervadni,/szabad-e kakilni?

Tartalmas lesz ez a Botigyerekkor, érzem.

Bobó