Ha-ha-ha havazik, he-he-he hetekig, hu-hu-hu hull a hó, élni jajj, de jó!

Avagy Miss Antikreatívanyu az újév első napján újra akcióba lépett.

Nem emlékszem, hogy mikor csináltam utoljára hóembert, csináltam-e valaha, de mivel nagyszüleimnél töltöttük a Szilvesztert és érdemben napok óta nem voltunk a szabadban, délelőtt kipattant a fejemből, hogy törjük meg a zabálás-tévénézés kontinuumát és csináljunk valami hasznosat is, nem mellesleg szívjunk egy kis friss levegőt.

Nem panaszoltam még el nektek – közismert, hogy nem kenyerem a rinyálás -, hogy Bobókám nem csak a havat gyűlöli, de mióta konkrétabb ruhákat kénytelen megtűrni magán, azóta lépni sem hajlandó az utcán vagy a lépcsőházban, akkor sem ha teljesen száraz, akkor sem ha csúszik, soha, soha. Az utcán cipelteti magát. Lecövekel egy ponton és nem csak lépni, hanem mozdulni sem hajlandó. Addig nyüszít, hogy ölbe akar jönni, míg fel nem kapom. Mellékszál és nem mondom, hogy köze van ehhez, de az elmúlt hetekben megint benyeltem egy ínhüvelygyulladást.
Mai akcióm tehát nem volt minden hátsó szándéktól mentes, gondoltam
hóhoz-szoktatás végett is jó gondolat kicipelni a kertbe. Tudtam, hogy
nem lesz felhőtlen a kaland, de ennél jobb teljesítményre számítottam.
Elsőre még volt kedve az uraságnak a hóemberépítéshez, de amint rájött,
hogy ez hóban ácsorgással jár (egyébről álmodni sem mertem, a dolga
tehát annyi lett volna, hogy mosolyogva-tapsikolva-hálásan nézze amint
küszködöm az elemekkel), rögtön éktelen tombolásba kezdett, perenként
tízszer könyörgött könnybe lábadt szemmel a hóember-építés alól való
feloldozásért és lakásba való visszamenetelért, de az újév első napja
szívtelen kedvemben talált és addig kinn tartottam szerencsétlen
gyerekemet, míg meg meg nem nyertem a csatám a cseppet sem tapadó
hópelyhekkel és a méretek terén ugyan jelentős kompromisszumot kötöttem,
de a végeredménnyel elégedett vagyok. És Bobónak is tetszhetett, mert
bár amint készen lett, azonnal be kellett engednem, de alvás után az
első utasítása az volt, hogy: „Mama behozza a hóembert!” Kiderült tehát,
hogy a hóember jöhet, de a hideg és a hó az nem kell. Nincs más dolgom,
mint egy üvegfalú jégszekrényt bérelnem, alvásidőben lemenni a fagyba
hóembert gyártani, majd felhozni őfelségének a meleg lakásba, hogy
melegítőben, a játékaival a kezében nézegethesse a 22 fokos lakás
biztonságot nyújtó falai között. Hosszú két hónap lesz ez még márciusig.
Boldog Új Évet nekünk!