Festegető

Az első

Hogy szerény létszámú, de megbecsült közönségünket el ne ijesszük, előre megígérem, hogy nem fogom a gyerekem minden egyes tollvonását rátok tukmálni, büszkén hirdetve, hogy lám, milyen szép tehenet, szamarat, bikát tud rajzolni, miközben három felismerhetetlen vonal árválkodik a rajzlapon és bókokra sem fogok feleslegesen utazni, de azért az első festménye, már csak az elsősége okán létjogosult egy fotó erejéig.

A mű egy hete készült, egy bábszínházi műsor után lehetett festegetni. Mivel nem egy nagy kézműves-virtuóz, a rajzolás, nyomdázás, gyurmázás nem igazán mozgatja, nem hittem, hogy érdekelné, de Botond valahogy odaszabadult a nagyok közé, ecsetet ragadott és mint aki régóta tudja, hogy kell festékbe és vízbe mártogatni, majd pacsmagolni, elkezdett festeni. Ez lett belőle. Nem szóltam bele, teljesen magától csinálta. Szerintem tök ügyes, tiszta vidám és jól kitöltött lett a rajza.

A szombati zsúrra egyik vendégünktől -nem teljesen véletlenül-
tempera-készletet kaptunk, úgyhogy ma is alkottunk és nem mondom, hogy a
citromsárga tégely nem lett pl. merőben fekete, de azért kezdetnek elég ígéretes volt Bobókám teljesítménye. Lehet, hogy fel tudja sorolni a repülni nem tudó madarakat vagy a tejtermékeket, de rajzolni (és semmi más kézműves dolgot) nem tud.

Nem csoda, hiszen én sem, úgyhogy nem is erőltetem a kreatívkodást. Csináltam már neki gesztenyefigurát, gyurmázásban elég jó vagyok (bár sólisztgyurma készítésére még nem vetemedtem) és nyitott vagyok a fejlődésre, viszont nem vagdosunk, nem ragasztunk, nem fogunk fogpiszkálóból istállót eszkábálni, nem fogunk soha nemezelni vagy dekupázsozni, nem vagyunk egy kreatív, fürgeujjú család, de próbálkozunk. Most épp a festéssel.