Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csodaország, melyet pár bátor résztvevővel meglátogattunk, és nagyon érdekes kalandokban és felismerésekben volt részünk.
Az első napon a bátor jelentkezők eleinte megszeppenten, megilletődötten nézegették Csodaország bejáratát, és azon tanakodtak, vajon belépjenek-e? Mi lesz, ha…? És egyáltalán, biztos, hogy jó ötlet belépni azon a bizonyos kapun? Vajon mi vár rájuk odabent?
Mivel az „idegenvezetőjük” nagyon is biztatta őket, így mindannyian úgy döntöttek, hogy mit veszíthetnek és beléptek Csodaországba… 🙂
A bátor kalandorok nagyon hamar ráébredtek, hogy jó döntés volt átlépni Csodaország határait, hiszen számtalan izgalmas élményben, felismerésben lehetett részük ez által, amelyet kár lett volna kihagyni. Csodaországban még Varázsbolt is van például, bizony ám! 🙂 Na és mi történik egy ilyen izgalmas és érdekes helyen…? Hááát, azt nem árulom el – hadd legyen meglepetés, hátha Te is veszed egyszer a bátorságot és körülnézel Csodaországban. 🙂
Jaj, és majdnem megfeledkeztem a Tanácsadókról, merthogy ebben az országban még azok is vannak, nem is akármilyenek! És hogy mire jók? Fantasztikus és hasznosítható tanácsokkal, bölcsességgel és útmutatásokkal látják el az oda látogatókat!
A bátor kalandorok persze egyik ámulatból a másikba estek, ahogy egyre jobban elmerültek Csodaország csodáiban. 🙂 Végül a résztvevők egy része feltöltekezve, boldogan, élményekkel, tapasztalatokkal, AHA-élményekkel teli, nehéz (lelki) terhektől, negatív érzésektől megszabadulva hazaindultak.
Voltak azonban, akik szerették volna megnézni azt a SZÍN-játékot, amelyet kizárólag Csodaországban játszanak. Így részben újabb jelentkezők csapatával nekivágtunk a további izgalmas kalandok reményében.
Elmerültünk a színek csodálatos világában, feltöltekeztünk velük és végül elmélyülten alkottunk.
És hogyan érezte magát mindeközben az „idegenvezető”, azaz én? 🙂 Nos, megosztom a személyes élményeimet, amelyet Csodaországban megéltem:
miközben a bátor kis csapat élvezte a SZÍN-játékot, az alkotás szépségnek a megtapasztalása teljesen átjárt engem is. Energetikailag abszolút azonosultam a csoporttal, és olyan békét, nyugalmat éreztem, amelyet eddig még egy tanfolyamon sem (de nem is volt még ilyen tanfolyam soha ezelőtt). Öröm volt nézni, ahogy alkotnak és elmerülnek az alkotás folyamatában, megélik, átélik azt és az itt és most-ban vannak… EGYSÉG-élményben volt részem, átjárt a boldogság, a harmónia, a nyugalom. Nemcsak engem, mindannyiunkat. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, a helyemen vagyok. És mindezt azért éreztem, hogy mert tudtam, hogy a lelkes csapat ugyanezt érzi és ugyanezt tapasztalja…, és még sok minden mást is, de erről beszéljenek ők:
„A pozitív lecsendesedés állapotát éreztem. Számomra a 2. nap a béke és nyugalom szigete volt. Felismeréseket éltem át, amire régen kerestem a választ, vagy nem értettem az életem történéseit, bevillant. AHA!!
Összességében egy jól kidolgozott, összerakott tanfolyam, ami segít megérteni magamat és talán számomra ez a legfontosabb, hogy megértsem magamat és az élet nehézségeit jól tudjam viselni. Köszönöm, hogy itt lehettem.” Sz.
„Nyitottnak kell lenni az emberekkel szemben, mert ha nem, egy csomó kellemes élménytől fosztod meg magad. A kommunikációd legyen mindig higgadt, indulattól mentes.
Kellemesen éreztem magam, örülök, hogy itt voltam, örülök, hogy felismertem magamban ennek szükségességét.”
„Mások problémáit nem nekem kell megoldanom. El tudtam lazulni és kikapcsolni. Átértékeltem a problémáim súlyát. -> Nem is olyan nagy problémák azok!
Mindent megkaptam, amire vágytam. Többet is!” A.
„A mandalafestés közben kreatív ötleteim támadtak a munkám megkönnyítésével kapcsolatban :-).
Pont ilyenre számítottam. Ki tudtam kapcsolni és ez volt a cél. Adok egy csillagos ötöst. 🙂 ” V.
„Itt és most élmény megélése. Önmagunkra és másokra figyelés.
Pozitívan értékelem a tréninget. Ami gondolattal elindultam otthonról, hazaérkeztem az alkotás pillanatában. Nyugalom és béke egységét éreztem.” N.
„Azt tanultam meg, hogy képes vagyok egyedül ismegoldani a problémám. Pl: hogy magamtól felismertem, hogy a segítség afigyelmet jelentette. Eddig mindigmástól vártam a segítséget.
Rám ragadt a lelkesedés, még jobban felerősödött avágyam, hogy megoldjam ezt a feladatot. Azóta is volt pár felismerésem, amikelőbbre vittek. Nem érzem tehernek a problémám, csak megoldandófeladatnak.” T.
„Magamat és a problémámat kívülről is láthattam,keretbe foglalva, összefoglalva.Lendületet kaptam a problémám megoldásához. Minden feladat nagyon tetszett. A legutolsóbelehelyezkedős feladatban nagyon érdekes és hatásos volt megtapasztalni akülönböző érzeteket az földre tett feliratokon.
Köszönöm a lehetőséget, hogy résztvehettem. Személyed számomra már garancia, tudtam, hogy ilyen színvonalat fogokkapni. Rendkívül hasznos volt ez az egy nap is, de a második nap fotóit látva aFacebookon eldöntöttem, hogy legközelebb a többi napra is elmegyek! Továbbra isajánlom mindenkinek a telefonszámodat!” J.
Én pedig köszönöm, amit én tanulhattam Tőletek és általatok. 🙂 Tanulok minden tanfolyamon minden résztvevőtől, és a kliensektől az oldások során. Hiszem és vallom, hogy mindenkitől tanulhatok valamit, hiszen mindenki tud valamit, amit én nem. Köszönöm az élményt és a bizalmat Nektek, köszönöm magamnak azokat a felismeréseket, amelyeket én éltem/élhettem át. Önismeret volt ez nekem is, hiszen ez egy olyan csodálatos út, amelynek nincs vége…, és amelyet minden nap, minden percében járunk.
Sok ilyen élményt kívánok mindenkinek és magamnak is! 🙂
És hogy hol van Csodaország…? Hát Benned…, keresd és megtalálod…! 🙂
——————————
És végül, de nem utolsósorban köszönöm barátnőmnek, kolléganőmnek Mucsi Martinának a segítségét, együttműködését, önzetlen munkáját, hiszen az, hogy ez a tréning ilyen jól sikerült nem az én érdemem egyedül: közös volt a munka (ami nem is munka, mert nagyon élveztük) és közös volt a belefektetett energia, hogy a legjobbat alkossuk meg és hozzuk létre Neked!
Pár kép a tanfolyamról (sajnos csak a 2. nap, mivel az 1. nap elfelejtettem fotózni…), nagyítható a fotó: