Bobmester csúnyán beszól

Bevezetőül el kell mesélnem, hogy a minap a Feneketlen-tónál
múlattuk az időt Ákos öcsém társaságában – akinek Bobó áhítattal issza minden megnyilvánulását -, aki kavicsdobálással próbálta a békákat
ugrásra, a galambokat pedig távozásra késztetni. Tette mindezt Botond szórakoztatására  és hatalmas örömére, aki kapva kapott az alkalmon és – mint mindig ha érzi, hogy tilosban jár -, emberfeletti lelkesedéssel töltötte el. Ennek az lett a
következménye, hogy napokig kellett magyaráznom, hogy Ákos hülyeségeket
tanított neki és még véletlenül se jusson eszébe az állatokat kaviccsal
dobálni. Mikor már azt hinném, nyom nélkül elmúltak a történetek, a hülyeség tovább gyűrűzik.

Ma délelőtt a Pónipark felé vettük az irányt, ami a történet szempontjából tökéletesen érdektelen (ahogy az is hogy végül nem ott kötöttünk ki). Leszálltunk a buszról, vonszoltuk magunkat a trolimegállóig, én duruzsoltam Bobóka fülébe, hogy fenntartsam a figyelmét és ne jusson eszébe ölbe kéredzkednie. Többek között elhangzott, hogy le fogunk ülni a trolimegállóban a padra és amíg várjuk a buszt, lógathatjuk a lábunkat (aki figyel, az rájöhet, hogy erőn felül is optimista világszemléletre próbálom nevelni a fiamat ). Na, erre kapcsolódott rá egy kedves öregúr, aki megjegyezte, hogy tetszik neki a láblógatós ötletem, majd szóba elegyedett Botonddal. Nem túlzok, beszélgetést kezdeményezett, majd folytatott vele. Nem velem, vele. Egészen jól értette miket válaszol a nagyokos kétévesem, aki elregélte a nevét, hogy mi van a kezében (na, mégis mi?), hogy hova megyünk, stb. Halál komolyan beszélgettek a bácsival, még röhögésbe is átcsapott a diskurzus egy előttünk elhaladtában telefonáló ember kapcsán, aki nyugtatgatta a telefonpartnerét és azt ordította, hogy „vigyek magammal nyugtatót?” Ezen a mi bácsink elkezdett hahotázni, amihez Botond is csatlakozott és együtt kacarásztak. Aztán Bobó valahogy bejátszotta a kezét a szájába, a bácsi pedig megjegyezte, hogy ilyet nem szabad csinálni: ha piszkos az ember keze, ne nyúljon a szájához. Körülbelül itt csörrent meg az én telefonom és mikor letettem, egy erőteljes toló mozdulat kíséretében ezt hallom Bobó szájából:

– Ne taníts hülyeségeket nekem, Bácsi!

Hogy a bácsi ebből mit értett, nem tudom, mert ezen a ponton több zavaró dolog történt egy pillanatban: megszűnt körülöttem a külvilág és visítva, fulladozva röhögtem; megjött a busz; Botond levetette magát a padról – de mivel a kedélyesen vett tőlünk búcsút, talán nem értette a fiam sem verbális, sem nonverbális jelzéseit.

Mit mondhatnék még? Ha Botondot a jövőben szemetelni, gyerekeket lökdösni, firkálni látnátok a villamos oldalára, vagy ha épp ablakokat tör be, kérlek mielőtt rászólnátok, mérlegeljétek mekkora riposztot bír el a személyiségetek. Ha pedig pár év múlva, a szókincs-robbanás bekövetkezte után pillantanátok meg az utcán, inkább kerüljetek el minket. Meg fogom érteni.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/