Békeidő
Hosszú és rögös önismereti munkám egyik hozadéka, hogy kezd lerövidülni az idő a döntéseim előtt, és ami ennél is fontosabb, hogy a döntésem meghozatala után egyre kevesebbet tépelődöm, hogy meg kellene-e azt változtatnom, egyre kevesebb szökési tervet gyártok (de azért még gyártok), és ami talán a legfontosabb: sorra veszem a félelmeim, és erőmhöz mérten egymás után elébük megyek.
Életemben először felszabadult a december 26-ám. Nem is értem, miért nem estem pánikba, de úgy éreztem, hogy úgyis valahogy úgy lesz, ahogy lennie kell, aztán 23-án este, honnan, honnan nem, eszembe jutott, hol szeretnék igazán lenni aznap, és a napokban is csak egy kicsit szállt inamba a bátorságom. Ma reggel a fiúk elmentek karácsonyozni, én pedig vettem egy nagy levegőt, biciklire, majd vonatra és megint biciklire szálltam, és utaztam egyet.
Ha lehet ilyet mondani, nagyon örülök, hogy így tettem, hogy ott voltam. Jók ezek a belső (és ezúttal tényleges) utak, sokat tanulok és fejlődöm. Béke szállt meg hazafele.
