Ball, ball, costume ball

Ball, ball, costume ball
Pedig már felkészültem rá, hogy nem lesz hajlandó semminek se beöltözni a bölcsődei farsangon, lévén, hogy eddig soha semmilyen álarcot, maszkot, fejrevaló bizgentyűt, bábot nem lehetett rácselezni, erre nem négy napja tigrisjelmezben rohangál?
(Telefonos képek, sajnálom, de elromlott a gépem.)

Meg varázslóköpenyben:

Meg világítós csontvázas, pókos „rémlény”-jelmezben?

A tigrisruhát Simi barátnőm készítette s.k., és adta nekünk kölcsönbe, hiszen Aliz idén már balerina (?) lesz, Misi pedig még semmi, Botondunknál viszont mit sem csitult a macskaféleláz, úgyhogy ebben akar aludni, ebben akart bölcsibe menni múlt héten, ebbe vacsorázik és ebben csinál mindent. Néha megáll, tekereg a kis testével és gyönyörködik a merészen kunkorodó tigrisfarkában. A varázslóköpenyt és a Botond által rémlénynek nevezett ruhát együtt vettük (minden Hádában óriási jelmezvásár van), utóbbit ő választotta, előbbihez én ragaszkodtam, imádom mindkettőben.
És amit nem vettünk meg, bár hősünk tett egy erre vonatkozó kísérletet nálam:

Nem is tudom már hanyadik körben van Bobón Maszkabál-láz, és hanyadik síkját vagy szintjét érti meg a klipeknek, de pár hete megint rajongás van, igaz most főleg a Szörnyetegért és az Ősemberért van oda, valamint az angol verziót hallgatja végtelenítve, a Banyát „tudja” is angolul, szeretném egyszer levideózni, mert könnycsorgatósan vicces, ahogy halandzsázik fonetikusan. A szörny-érdeklődéshez még A Graffaló is nagyban hozzájárult, amit karácsonyra kapott, és amit nem gyakran hajlandó elolvasni, viszont annál többször beszél róla, vagy rajzoltatja le velem, vagy szólít fel arra, hogy én vagyok a Graffaló, ő pedig a kisegér.

Jelmezfonal vissza, még annyi, hogy valamelyik nap kolbászoltam a lakásban és megláttam a konyhaszék támláján a köpenyét és a csontvázas jelmezét és bevillant, hogy atyaég, nekem már nagyfiam van!! Ez már valami nagyon nagyfiús dolog, hogy a jelmezei, amiket, illetve amik közül egyet majd a bölcsődei farsangon viselni fog, ott hevertek csak úgy lazán az előszobában… Leírva semmi, de akkor én megdöbbentem, hogy mekkora gyerek ez itt már. Aki mellesleg megint olyan beteg, hogy csak na, de ebbe most nem kezdek bele, inkább csak megmutatom, hogy nézett ma félórán át Kisvakondot a nyitott ablaknál.