Álomfogó

Pár hete végre nekifogtam régi tervemnek, miszerint lejegyzem az álmaimat, igaz volt pár éjszakám, mikor alig aludtam, mert minden álom után megébredtem, és koncentráltam, hogy nehogy elfelejtsem (hiába, a neurózisom a régi), de azért van már pár izgi jegyzet. Tegnap este, Győző legnagyobb megrökönyödésére és szórakoztatására, kitettem az ágyam fölé egy álomfogót, de csak mert véletlenül a kezem ügyébe került.

Akkor nézzük ki mire emlékszik a mai álmai közül.

Botondtól ma reggeli gyöngyszeme (miután arra ébredtem 7.07.-kor, hogy „Leesett a gepárd! Basszameg.”):

– Azt álmodtam, hogy fogtam egy lajhárt, rátettem egy pórázot, és elmentünk oda, ahol az állatkert és a cirkusz van, és pont ott álltam meg, ahol a lajhárok vannak.

– Megmutattad a lajhárodnak a többi lajhárt?

– Igen. És három lajhárom volt, Tolc, Polc, és Folc. És utána elmentünk még a zebuk ketrecéhez is, bementünk hozzájuk, és a tyúkoknál letettem a lajhárokat.

Győző (aki soha nem emlékszik az álmaira!) azt álmodta, hogy egy százlábú fúrta be magát a bőre alá, végig a szája alatt, az állcsontjába. Próbálta kivágni, de nem sikerült neki, fölülről próbálta kivágni, de rájött, hogy alulról kellene kivágnia, egészen alá be kell nyúlnia, és azt magát kell kivágni, de úgy sem sikerült neki.

És hogy én mit álmodtam? Semmire nem emlékszem. De a fiúknak beütött. Mondjuk az ő közös fotójukra akasztottam az álomfogót. De ennyi miszticizmus már nekem is sok.