Aktív pihenés

Bobókám estéje úgy néz ki, hogy a vacsora-fürdés-esti mese kör után beteszem az ágyába, lefekszik, betakarom, megpuszilom, szép álmokat kívánok neki, kijövök, behajtom az ajtót és ledobom magam a számítógép elé. De csak azért, hogy utána egy órán keresztül párpercenként felpattanjak onnan és tiszteletemet tegyem a gyerekszobában. Hogy miért? Először majdnem mindig azért mert bentről egy vékony kis hangocska a következő utasítást kiabálja ki nekem:

Megjegyzem, fél órával azelőtt ivott meg 1-2 pohár tejet. Mit tehetnék, megitatom, visszafektetem, megsimogatom a hátát, kijövök. Visszaülök.

Pár perc múlva megint vizet kér (és iszik 2 kortyot). Visszaülök.

5 perc múlva kiabál:

– Mama! Mama!

Bemegyek, megkérdezem mit szeretne.

– Kéred a lánykecskét meg a malacot.

Más napokon bikát, „kosot”, drága tehenet vagy valami más háziállatot kér, a Tarkatehén (aki egyébként egy ideje Fika néven is fut, Bobó nevezte így el) állandó hálótárs. Odaadom neki az aktuális igénynek megfelelő jószágot, megpuszilom, megsimogatom, kijövök, visszaülök.

5-7 perc múlva:

– Mama! Mama!

Sóhajtok egy nagyot, bemegyek, megkérdezem mit szeretne.

– Nem kéred a lánykecskét meg a malacot. A nagy hatalmas bikát kéred.

Beviszem neki és megesketem, hogy több állatot nem cserélünk, ez az utolsó. Ígéri. Megsimogatom, kijövök, visszaülök. Ennek az elemnek az ismétlését beszúrhatnám 3-4 alkalommal, mert vannak napok mikor ennyiszer cseréltet velem állatot, de ettől most tekintsünk el, lépjünk túl az állatos-körökön, lássuk az újabb variációkat.

Tehát 5-7 perc múlva:

– Mama! Mama!

Bekiabálok:

– Tessék?

Csönd.

– Tessék?

Csönd.

– Mit szeretnél, Bobókám?

– Bemegy(en) a Mama a kisszobába.

Mit van mit tenni, bemegyek, de már nem tudom leplezni a feszültségem.

– Mit szeretnél, Kincsem?

Csönd. Néz rám. Pontosan tudom, hogy semmit nem szeretne, csak pofavizitre kellek. Guggolok az ágyánál, nézek rá. Megölelem, váltunk pár szót, visszafektetem, hátsimogatás, kijövök. Ez is többször ismétlődő elem. Negyed tíz, egy órája ágyban van, marhára unom.

10 perc múlva:

– Mama! Mama!

Berobbanok a szobájába.

– Mit szeretnél már megint, Bobó, ne ugráltass már, én is szeretnék pihenni! Negyed tíz van! Mit kérsz még, kisfiam?

– Még kérsz vizet.

– Megitatlak, Bobó, de ez az utolsó!

Kijövök, ideges vagyok.

10 perc múlva:

– Mama! Mama!

Gyomorgörcs, pulzus 140, tépek be a gyerekszobába és hisztérikus hangon újra felsorolom a legutóbb felhozott érveimet a késői órákról, arról, hogy fáradt vagyok és elegem van abból, hogy reggeltől estig pattogok neki és még ilyenkor sem hagy békén, felhívom a figyelmét, hogy fél 10 is elmúlt már, prédikálok arról, hogy hihetetlen, hogy miért nem alszik még, mindent megkapott, mit akar még, miért nem hagy élni. Rázúdítom az összes felgyülemlett feszültségem és dühösen megkérdezem:

– Na, mit akarsz még Bobó?

Ül az ágyában, a sötétben, a hálózsákjában, cukibb, mint valaha, kezében a Tarkatehén.

Újra megkérdezem:

– Na, miért hívtál be? Mit akarsz még Bobó?

Bociszemekkel néz rám:

– Ölelést.

Röhögök. Nagy játékos.

Megölelem, magamhoz szorítom, összebújunk, puszilgatom az arcát közben, ő piszkálja az orrom vagy a fülem, összekacsintunk, nevetünk. Távolodnék, de nem enged el. Szorít, bújik. Egyszer csak lazul a kötés, kihasználom, meglépek. Lefektetem, betakarom, megpuszilom, megsimogatom. Kijövök, visszaülök, nem zavar többet. Nem sokkal később én is lefekszem. Az éjjeli átjárkálásba most nem kezdek bele.

Mit mondhatnék? Nem várom, hogy rács nélküli ágyban aludjon.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/