A kis parasztgyerekünk listája

Ma óriási ordítást hallhatott, aki a lakásunk környékén ólálkodott négy óra körül (bocs, Jézuska és bocs szomszédok), Bobókám önálló életre kelt zabolátlan tincseit ugyanis ünnepi formába ráztuk, amit finoman szólva nehezen viselt a kis rabszolgahajcsárunk. Ha az ordítás holnap is megismétlődne és hatalmas balhé lenne nálunk holnap délután is, annak a következő az oka.  Alulbecsülve fiunk életkorát, mi balgák, az ő megkérdezése nélkül szereztük be azt a több tonna apró ajándékot, ami az ünnepek alatt a fa alá kerül. Egytől egyik mindegyikbe szívem-lelkem beletettem, gondosan válogattam, gyűjtögettem őket, hogy ne ismétlődjön meg, ami az első születésnapján, azaz, hogy csupa olyan dolgot kapott, amit csak fél évvel később használhatott, így úgy gondolom minden ajándék, amit kap, telitalálat és ki fog ugrani a bőréből, de lehet, hogy csalódni fogok.

Beszélünk ugyanis mindennap a karácsonyról, a Jézuskáról, arról, hogy ajándékokat fogunk kapni és sok sütit fogunk enni, hősünket nem meglepő módon e két információ foglalkoztatja leginkább. Az ajándékokról mindig elmondtam neki, hogy a Jézuska figyel minket és mindenkit olyasmivel lep meg aminek az nagyon örül. Erre Bobókám a következőket közölte fülig érő szájjal:

– Iden. (=Igen)

Mára a zsiráfot elhagyta. De a malacot, macit és a nyuszit kitartóan ismételgette.  Lehet, hogy talán meg kellett volna kérdezni, hogy mit kér ez a szerencsétlen gyerek és nem csak, hogy sokkal olcsóbban jöttünk volna ki a bevásárlásból de még örült is volna az ajándékainak?

MINDENKINEK NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!