Szabadságra vágyva
Ha meghalljuk, a szabadság szavát egy pillanatra elrévedünk. Különleges csengése van a szónak és édes zamata. Jól lehet, minden embernek más és más, hogy mit ért a szabadság fogalma alatt. Vannak vizuális alkatok, akik előtt egy fehér galamb jelenik meg, ahogyan a tiszta kék égbolton szárnyal. Van, aki önnön életén számot vetve, a materiális világban véli beteljesülését. Ahány lélek, annyi értelmezés. Mégis a szabadság a legvágyottabb óhajunk, mellyel állandó szélmalomharcot vívunk.
Annyi nemzet él egymás mellett, látszólagos közömbösséggel, mégis annyi háborút okozott már az emberi ostobaság! Ösztönlényekként a szabadságra vágyunk, mert érezzük, tudjuk, valami nincs rendben a világgal. Bizonyosságunk nincs, csak maga a megérzés, az ösztönös tudás, melyet készakarva elnyomunk. Talán félelmünk az ismeretlentől paranoid méreteket öltött világszerte! Talán, már a biotechnika, rég kinőtt bennünket, és megalkotta a saját fenntartásához szükséges eszközöket. S talán, de csak talán, mi már régen, nagyon-nagyon régen, nem döntünk az életünk felett.
Szükségtelen, mégis szükséges harcot vívunk fajunk fenntartásáért. Újra és újra feláldozzuk az elmét állati mivoltunk ösztöneiért. Logikáról csekély fogalmat szereztünk, de sokan öntelten ezt másként értékelik. Túlbecsülik fontosságukat a világ folyásában, s ezzel letérnek az ösvényükről.
Az ember sajátosságai közé tartozik a választás lehetősége. Ez akkora bizalommal és kétellyel tör az egész lényünkre, hogy képtelen vagyunk neki ellenállni. Ha a testünk beszél, a szívünk is beleremeg. Ám ez az alapvető tudás úgy tűnik veszendőben. Amire az anyatermészet sok ezer éve megtanított minket, szépen sorban feledésbe merül. Olykor szikrájuk még felfedezhető egyes ősi kultúrákban, de mintha módszeresen és szisztematikusan felszámolnák ezeket. Írmagja sem maradhat történelmünk tanúságáról, azaz múltunkról.
Új jelmondatainkká vállnak lassan:„ a természet az ellenségünk ezért ki kell irtanunk! Különben ő pusztít el minket.” Efféle orbitális sületlenségeket hitetnek el felnőttel és gyermekkel mely szomorú módon képes sikerrel járni. Ráléptünk az elbutulás útjára, hogy elkábítsuk önmagunk. Mert jól tudjuk közel a vég. S hiába minden frázis, újabb hitegetés, előbb s-utóbb elér a sors keze. Akkor pedig hiába futunk, hiába menekülünk. Akár szökőár, akár földrengés vagy más az anyatermészettől kapott „büntetés”, kíméletlenül s nem válogatva gazdag és szegény közt, időset és fiatalt egyaránt eltöröl a Föld felszínéről.
Kivétel nélkül, mindig, mindenkit utolér a végzet……
S akkor megtudjuk majd, hogy az igazság tényleg odaát van e?! Mítoszokká vállnak meggyőződéseink, s elfogadható dogmákká kétkedéseink alappillérei. Értelmet nyer minden. Logikussá, követhetővé s egyértelművé lesz a paradigmaváltás.
Semmit mondó szavak értelmet nyernek, vigasz nélkül fogadjuk el a szabadság feltételeit. Ha tudjuk, hogy vétkeztünk annyira nem vár felkészületlenül az ítélet sem.
Minden ami a felszín alatt rejtőzik
Célkitűzés tanfolyam: 35 online lecke azért, hogy tényleg valóra válthasd az álmaidat.Jelentkezz most, az árat Te szabod meg! Klikk ide>>