Barátság madártávlatból

depositphotos_1011076-Friend (317x320).jpgKözépiskolás koromban szert tettem egyik legjobb barátomra, aki történetesen egy meleg fiú. Roland szőke hajú égszínkék szemű picit mackós, az átlagnál egy cseppet alacsonyabb típus volt. Egész megjelenéséből sugárzott a nőiesség, ami egyesekben rokonszenvet, míg másokban sajnos undort váltott ki. Az élet úgy hozta, hogy egy osztályba kerültünk és még ráadásul egy kollégiumba is. (Az iskolánknak több kollégiuma volt) Az első napoktól kezdve a nyakamban csüngött, ami először nagyon idegesített persze, de később megláttam benne a sortársat.

Sok mindent átéltünk együtt az évek alatt. Volt ő kirekesztett, akit megvédtem a sok “rosszindulatú” fiataltól (ami nem is volt könnyű egy 1200 fős iskolában és a hozzátartozó kollégiumban).  Akkoriban lázadtam és rossz úton jártam, s ráadásul nem érdekelt és semmit nem is tudtam arról, hogyan kellene egy lánynak öltöznie, viselkednie. Én odatartottam arcom, ha bántani akarták Rolandot, ő pedig megtanított nőként viselkedni és öltözködni. Olykor kemény csatákat vívtunk még egymással is. Mégis, bár nehéz idők voltak ezek mindkettőnknek, a sok megpróbáltatás közelebb hozott bennünket.  Roland személyében egy testvért kaptam, aki olykor anyáskodott felettem (bármilyen bizarrul is hangozzék ez), én pedig próbáltam segíteni abban, hogy személyisége ki tudjon virágozni, a maga meleg mivoltában is. Hiszen óriási viharok dúltak benne. Tudta, hogy a társadalom mit várna el tőle, de ettől ő boldogtalan lett. Próbált lányokat elvinni randevúra, de nem jött a várva várt szikra. Így végül feladta a próbálkozást.

A hatalmas nyomás miatt olykor hirdette magáról, hogy ő “más” pl.: rózsaszínű köpenyt húzott és kilakkozott körmökkel járkált fel alá a kollégiumban. Ám a kollégium fiú körlete megtanította rá, hogy bizony ez a fajta merészség nem túl kifizetődő számára. A fiúk párszor inzultálták, vele egy tusolóban nem maradtak meg, de sosem verték meg (szerencsére). Az évek előre haladásával konszolidáltabb stílust vett fel, de aki ismer melegeket, jól tudja akárhogy is öltözzék és viselkedjék is egy ilyen ember, lehet róla tudni, hogy ő “más” mint te vagy én (még ha ez a “más” jót is jelent). Az első szélcsend után akkor vált kissé nehezebbé a sorsa újra, amikor elkezdtek köréje gyűlni a lányok. S bizony ezt a fiú társak nem mindig nézték jó szemmel. Főként akkor nem, amikor olyan hölgyemény volt körülötte, aki valamelyikük szívében előkelő helyet foglalt el. Ekkor már komolyabban kellett közbe avatkoznom érdekében, Ő viszont nagyon élvezte a helyzetet. Végre lettek fiú “barátai”. Ugyanis az okosabb srácok rájöttek, ha vele barátkoznak, akkor a kiszemelt lánykákhoz is közelebb kerülhetnek, ami olykor be is vált. Persze ha nem értek célt, akkor gyorsan eltűntek Roland mellől, de ismerek olyan házaspárt, akik így kerültek össze.

Volt olyan is, amikor egy, a Rolandnak tetsző srácról kiderült viszont, hogy az bizony nem “más” hajlamú és egy, a Roland körébe tartozó lány után epekedik.  Persze ezt barátom “rendes” hisztériába adta a fent említett lány tudtára.  De akárhogy is, néhány év alatt az iskola és a kollégium diákjai elfogadták a jelenséget és őt magát is. Volt, aki úgy, hogy nagy ívben elkerülte, volt, aki még talán egy kicsit meg is kedvelte. A mi barátságunk pedig töretlennek bizonyult.

Mikor első komoly párkapcsolata odáig jutott, hogy a párja megkérte kezét (18 évesek voltunk ekkor), akkor hozzám futott haza. Megrökönyödtünk, de örültünk is egyszerre, viszont a sok barátnő közül a párja pont rám lett féltékeny (okot nem adtam rá), s barátomat választás elé állította lovagja. Mikor elmesélte, hogy mindezt egy vacsora alkalmából egy sütibe rejtett gyűrű kíséretében adta tudtára párja, először szóhoz se jutottam, aztán vele örültem, aztán mérlegeltük a dolgokat. Magyarországon tudtommal sem akkor sem az óta, nem volt lehetőség házasságra melegeknek és a párja örökbe fogadásról is beszélt. Ez csak úgy jöhetett volna létre, ha elköltöznek más országba.

Végül, az iskola miatt és más okok miatt, nem lett az egészből semmi. Elváltak útjaik. Ezután hosszú éveken át csak futó románcai voltak barátomnak. A kollégiumba kerültek más meleg fiúk is, de a szíve már igazi társra vágyott.  Érettségi után más városba kerültünk, de a kapcsolat megmaradt. Rendszeresen találkoztunk, leveleztünk, s meglátogattuk egymást. Aztán egy nap egy furcsa dolgot közölt velem. Szerelmes lett! Szerelmes egy lányba! –Köpni, nyelni nem tudtam, hiszen sohasem érdekelték a lányok, s ez az információ valóban lehengerlő volt. Tudtam volna, ha ilyen irányultsága is van, de nem volt semmi jele. Egyszerre arról beszélt, hogy a másságban eltöltött 10 éve tévedés volt, mások kényszerítették azt a fajta magatartást rá, (ami persze nem volt igaz), menekülni akart és végleg eltörölni, megszabadulni a múltjától. Mindentől és mindenkitől szabadulni akart, aki a régi énjére emlékeztethette.  Két évig tartottuk még a kapcsolatot, miután a lánnyal összekerültek. A lány féltékeny volt rám (sosem találkoztunk) én pedig nem értettem semmit. Próbáltam megkérni barátomat, hogy találkozhassak a lánnyal, hogy elmondjam neki, nincs oka arra, hogy rám legyen féltékeny. Roland ezt persze nem engedte meg. Tizenkét év után megszakította a kapcsolatot velem.

Évekig nem tudtam megemészteni, hogy egy csitriért eldobott az egyik legjobb barátom. Aztán egyszer véletlenül kiderült, hogy a lánynak azt hazudta Roland, hogy én és ő egy pár voltunk valaha. Így már kicsit világosabb volt a képlet. Csoda, hogy még mindig nem tudja (mert nem tudja), a barátom párja, hogy az ő szerelme milyen múlttal rendelkezik. Bár tudatlansága mellett vaknak is kell lennie, mert Roland nem változott. Ugyanúgy szereti a pasikat, mint rég. S ugyanúgy látszik is rajta, hogy ő az, aki! Félre értés ne essék. Nem akarok neki rosszat, de az ő dolga az lenne, hogy felelősség teljesen viselkedjen, ha már a múltját annyira le akarja zárni. Házasodni akarnak idén és a gyerekvállalás is szóba került már, de a lány még mindig nem tud semmit. S talán nem is kell, hogy megtudja, de a józanész azt diktálná, hogy a barátom őszinte legyen vele, ha már vele köti össze az életét.

Persze lehet, ez a kapcsolatukba kerülne. Az elején azért nem mondta el neki, mert félt, hogy akkor szóba se áll vele a lány, később meg már azért nem mondta el, mert már késő fájdalommentesen megúszni a történteket.  Nem tudom, mit tennék a helyébe. Bizonyára nem egy könnyű helyzet ez, de itt semmi jóra sem vezet a hallgatás. Bizonyos esetekben a hallgatás is hazugságnak értékelhető. S szerintem ez az eset is, pont ilyen.  A titkok olykor a semmiből bukkannak felszínre, mikor látszólag nagyon is sima és tiszta egy tó felülete, de ha egy aprócska légy is ráteszi lábát, az egész felszín imbolyogni kezd. Akkor pedig vallani kell. Vagy emelt fővel vagy megalázottan. …

 

Minden ami a felszín alatt rejtőzik