Csend

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy csendes a lakásunk. Tulajdonképpen a néha el-elhúzó autók vagy babakocsival, gyerkőcökkel előttünk elzörgetők ellenére nappal is, de főként este, éjjel vettem észre, hogy sokszor csak az órák tiktakkolását hallom… Ez persze csuda klassz. Ugyanakkor semmi köze ahhoz a természetben átélhető igazi totális, mély, bársonyos csendhez, amelyben eddig – tudatos emlékeim szerint – a közelmúltban kétszer volt részem.

Három éve Dedinkyben töltöttünk egy hosszú hétvégét barátokkal és napnyugtakor kisétáltunk a hegyek közé. Nyár volt, mégis harapnivalóan hűvös volt a levegő, olyan tiszta és friss, ami egy (kis)város lakójának nem mindennapos. Akkor egyszerre megálltunk és ügyeltünk rá, hogy még a ruhánk se neszeljen – eleve feltűnő volt, hogy hallani lehetett ilyesmit is… És csak álltunk. Szinte fizikailag éreztem, hogy azokban a percekben kitisztul a fejem, a tudatom, a fülem fellélegzik: egyszerűen semmi hang nem volt. Szél sem, lombok hangja sem, madarak sem. Semmi. Borzongatóan csodálatos volt.

Tavalyelőtt nyáron pedig barátnőkkel az Őrségben voltunk, szintén hosszúhétvégén. Egy helyi vadásszal vadlesre mentünk és egy órán át ültünk néha csendben, nagyon ritkán suttogva beszélve egymással egy fatákolmányban, körülöttünk mindenhol csak a zöld – és olyan végtelen nyugalom, hogy már szinte ijesztő volt. Furamód ott sem volt se madárnak, se lombnak hangja, csak az a süppedős, valószínűtlen, teljesen hangtalan CSEND. Mintha egy varázsvilágba csöppentünk volna… És eszünkbe se jutott ám, hogy unatkoznánk ettől. Belemerültünk teljesen… Mi magunk voltunk az erdő.

(Bár nem ennyire élénken élő érzetekkel, de hasonló emlékképek vannak bennem még Innsbruck és Zakopane lenyűgöző hegyeiről – bár utóbbiakról inkább az utánozhatatlan festői látvány, mintsem a csend jut eszembe, pedig biztosan volt az is…)

Tudsz Te is ilyen helyeket? Neked van tipped, hogy hová menjünk csendet hallgatni idén ősszel? Írd meg!:-)