Tudat és ösztön

Tudat és ösztön

Manapság az emberek olyan élethelyzetekben élnek melyben szükséges a szabályozás tudatos rendszere, mely felépíti életük elemeit. E rendszer nélkül felborulna életük önmaguk által alkotott pályája.Ha pedig felborul a terv, hagyatkozni kell az elemi ösztönökre.

Ismeretlen helyzetekben csak úgy lehet fennmaradni, ha a saját nézeteink szerint ítéljük meg új perspektívánk. Fel kell építeni egy új életet, melyet kizökkentettek vágányából. A társas kapcsolatok számtalan olyan helyzetet teremthetnek, melyben újra és újra alkalmazkodni szükséges a másik fél elvárásaihoz. Fontos a kompromisszumképesség mindkét fél részéről! Fontos a lojalitás, a türelem, az igaz szeretet  és persze a valódi szerelem!Fontos egymást tisztelni, ennélfogva meghallgatni és megpróbálni megérteni az ő álláspontját. Társat találni nem olyan eget rengetően nagy feladat (főként ha nem is tekintjük annak). A társunkat megtartani már ennél jóval nagyobb kihívás!

A tinédzser korszak önfeledt időszaka lehet egy embernek ha ennek tudatában éli meg fiatal éveit. Mindenre nyitottan, az ismeretlentől izgatottan megélni az életet és a szerelmet az élet egyik legnagyobb ajándéka. Gyermeki kíváncsiság által vezérelve az ártatlanság tudatlan útvesztőjén haladva szerelembe esni csodálatos. Nem tudván mi történik első ízben megízlelni egy másik ember szerelmét anélkül, hogy sejtésünk lenne afelől milyen változások alakulnak át bennünk és életünkben, elvárások hiányában minden tökéletes úgy ahogy történik. Nem akar senki sem mást, csak azt, hogy a szerelmével szerethessék egymást. Nem számít a jövő, nem számít a múlt, csak a jelen létezik.

Ám egyszer eljön a felnőtté válás hajnala. A két gyermek felnőttként már elvárásokat támaszt a másikkal szemben. A közös múltjuk alapján egy lehetséges jövőkép felé tereli a két egyén egymást. Ám a két jövőkép más-más elvárásokat követel. Így hát a múlt tükrében a jövőbe vezető utuk kétfelé szakad…

Egy ember életében néhány szerető keresztezheti útját. Amolyan ösztönlényként felpezsdülve csillapítják igényei forrását.Nincs szükség alkalmazkodásra csak annyira amennyire vágyai hajtják.  Nem kell tartani érzelmi sérülésektől ezáltal.Általában akik csalódnak a szerelemben nem vágynak másra csak kötetlen létre.

Mivel nem csupán ösztönlények vagyunk mi emberek, természetesen hosszú távon a szeretni vágyás és szeretetre vágyás felülkerekedik a szimpla biológián.

Ma még párválasztás tekintetében sokszor hajlamos az ember állatias ösztöneire hagyatkozni. Legyen az nő vagy férfi kívánatosabb számára a nehezen megkapható préda  mint az aki az első támadás után megadja magát. Az udvarlás és a csábítás annyi hormont szabadít fel mely egyre izgatottabbá és egyre erősebb érzelmi reakciókat vált ki az emberek biológiai folyamataiban. Mondhatni kezdetét veszi a szerelem utáni harc. Szerelmes üzenetek,hosszú kellemes beszélgetések, virágok, csábító ruhák, vacsorameghívások mind-mind a becserkészési ceremónia része. S ki lenne az aki mindennek a körül udvarlásnak vagy elcsábításnak ellen tudna állni hosszú távon, még akkor is ha lehetséges partner ,nem pont olyan mint képzelte az ember?

Olykor csak a hosszú magány miatti félelmükben vállalnak fel olyan kapcsolatokat az emberek, amiket igazából nem vágytak. Olykor a hála érzete vezeti a kishitű, önbizalom hiányos egyént a másik karjaiba. Olykor pedig valóban találkozik két fél akarata. Bármilyen okból kerültek is egymás mellé így vagy úgy ,de kapcsolattá válik a szerelem. S  és a társas lét megkíván bizonyos alkalmazkodási feltételeket.

A nő szerelme ékes bizonyítékául olyan dolgokat kezd el végezni melyeket világ életében elvetendőnek tartott. Összeköltözésük pillanatától házi tündérré változik. Friss ételt tesz az asztalra nap mint nap. Takarít, vezeti a háztartást. Éjjelente csábító démonná változik, hogy újra és újra megélhesse prédára vágyó vadászó állatias énjét. A férfi a költözés után, elégedett a tiszta otthonnal és mindennapi betevővel. Boldog, hogy az a nő akiért olyan sokáig harcolt végül mindenben megadta magát. A kedvenc ételeit főzi, mindig készen áll egy párnacsatára és sok férfi irigyli tőle a szépséget aki kezét fogja a legnagyobb csúcsforgalomban is.

Aztán eljönnek a monoton hetek, hónapok. Gördülékenyen halad vágányán az életük  a megszokottság nyugalmas és unalmas örvényében. Megszokottá válik, hogy van kihez haza menni. Megszokottá válik, hogy van kit szeretni. Megszokottá válik és kiszámíthatóvá a szerelem testi kinyilvánítása is.

S ekkor újra erőre kap az egyéni invidium. A monotonitás nem elégíti ki az ember törekvéseit. Új, ismeretlen helyzetekbe, ismeretlen személyiségek felé sodorja a vágy. A kedves már nem ír szerelemtől ittas üzeneteket. Nem visz vacsorára és nem veszi észre az új frizurát sem. A kedves már nem mindennap főzi a kedvenc ételeket. Ha fáradt nem takarít fel minden héten. Bár mutatós még mindig, de szépsége kopottasnak tűnik ismeretlen egyének tündöklése láttán.

S amíg lehet, még próbálják menteni a menthetőt. Próbálnak új dolgokat találni mely felfrissíti kapcsolatuk hegemennioját. Olykor nem segíthet már semmi. Sem egy újabb csábító kis ruha, sem egy új gimnasztikai gyakorlat.  Olyan messze jutott kettejük személyisége egymástól, hogy már képtelenség elérni a másikat.  Minden ezután megtörténő próbálkozás önpusztító elkeseredett harc valami olyan miatt amit már nem vallhat az ember sajátjának.Mindketten jól tudják végül megint menni kell tovább.Ismét új életet kell felépíteni a különálló egyéneknek. Ismét új elvárásokat sorakoztatnak fel elvárásaik listáján. Egyre több kivitelezhetetlen vágy egy másik személy birtoklása reményében.

Le kellene szokni mindenkinek arról, hogy a másikat irányítani igyekszik. Tiszteletben kellene tartani a másik személyiségét és egyéni szabadságát is.  Ám fel kell építeni egy esetleges rendszert arra az esetre is, hogy megálljt parancsoljunk abbéli vadászösztönünknek ami arra irányul, hogy a végletekig meg akarjunk menteni egy nem működőképes kapcsolatot. Tudni kellene , mikor jön el az Elég pillanata és mikor van még Semmi sem veszendőbe….

 

Minden ami a felszin alatt rejlik