Jöhet a következő!

A cím olvastán – feltételezem – magad előtt látod a rendelőben elcsigázottan ülő pácienseket, akik sorukra várnak. Néhányan kedélyesen cseverésznek, mások magukba roskadva merengenek a gyógyszerárakon. Egy valamiben azonban közösek: mindannyian a sorukra várnak. Arra, hogy aki számára – ez az orvos – feladatot jelentenek, sorban ellása őket tanáccsal, kezeléssel, néhány jó szóval. Egyenként. Szépen, sorban.

• Hétfőn reggel ébredve  vagy buzog benned  a tettvágy és „Ide nekem az oroszlánt!” hangulatban indulsz a munkába, vagy látod el a ház és gyerek körüli teendőket.
• Vagy épp ellenkezőleg, nagyon sóhajtasz, hogy már megint hétfő…

Mi lenne, ha azt képzelnéd, most Te vagy az orvos  (fodrász, kozmetikus, eladó), és a rád váró feladatok reménykedve néznek rád: Te vagy számukra a megmentő:)

Alig várják, hogy kedélyesen rikkants: Jöhet a következő!

Hogy is jutott eszembe ez az abszurd kép? Ez az összehasonlítás a rendelőben ülők és a feladataink között?

Számomra a hétfő nem jelent problémát.

Alig várom, hogy visszaérjek az oviból és hozzáláthassak a rengeteg tennivalóhoz, amelyek céljaim megvalósításához, álmaim beteljesedéséhez vezetnek.

Már reggel kiszellőztetek és beágyazok, hogy visszaérve csak a nappali szellőztetése, a második kávém elfogyasztása legyen hátra- esetleg egy teregetés-, és már kapcsolom is be a gépet, annyira hajt a tettvágy.

Kedden aztán amolyan „kiégettség” vesz erőt rajtam. Rengeteg tervem, ötletem van, rengeteg gyakorlati tennivaló, mégis csak ülök a billentyűk felett, szürcsölöm a kávét, időnként felállok és céltalanul lófrálok a lakásban, miközben  tudom, hozzá kéne fogni végre, de csak kattintgatok.

Miközben ma is ez történt, bevillant a feladatok elvégzésében szerzett sok tapasztalatom, így e havi cikkemben ezeket osztom meg veled.

Netes pályafutásom elején rengeteg tanulnivaló halmozódott napról napra, miközben a gyakorlati megvalósítás is hátra volt. család, baba, kamasz, háztartás és a saját álmaim…

Korábbi olvasmányaim alapján akkoriban fontossági és sürgősségi sorrendeket állítottam fel. A következő kategóriák léteznek:

• Fontos és sürgős
• Fontos, de nem sürgős
• Nem fontos, de sürgős
• Nem is fontos, nem is sürgős

Kicsivel később, rutinosabb netezőként a következő fázisban ráébredtem, olyan mértékben rutinná vált a feladatoknak, tennivalóknak ez a fajta besorolása, hogy már nem is kellett leírnom, fejben tudtam tartani  a megfelelő sorrendet.

Ennek azonban az a veszélye, hogy hajlamosak vagyunk félvállról venni a rendszert, és elkényelmesedni.

Épp időben olvastam Timothy Ferriss 4 órás munkahét c. könyvét, aminek hatására új módszert vezettem be.

Mindig itt volt egy A5-ös füzet a gép mellett, amibe a tanfolyamok alatt a netes okosságokat, linkeket gyűjtöttem. Később pedig jegyzeteltem, mikor mit csináltam, hogyan oldottam megy egy-egy technikai problémát.

Tim Ferriss könyve hatására ezek a füzetek (mert több is betelt) arra is jók voltak, hogy az épp aktuális, maximum 4 feladatot, vagy következő intézni valót beírjam, és amíg azokkal nem végzek, vagy nem tudom valamelyiket későbbre csúsztatni, ne csináljak mást.

Nagyon bevált.

Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy épp jókor találtam rá erre a módszerre. Korábban nem lett volna számomra használható, még nem voltam elég tudatos hozzá.

Végül pedig a harmadik módszer, amit egy ismerősömtől hallottam, és a legjobb gyógymód a „tettvágytalanság” kezelésére:)

Mi minden foroghat a fejedben?

1. A szokásos háztartási tennivalók mellett ott a munkád, a vállalkozásod, vagy épp az útkeresés
2. Intézni valók, posta, irodák stb.
3. Magadra is kéne fordítani időt (fodrász, torna, olvasni egy jót…)

Sok minden eszembe jut, de neked kell összeszedned  a magadét!

A módszer szerint ezek között válogathatsz. Tehát van választási lehetőséged! Nem feladatokat, elintézendő dolgokat látsz, hanem választási lehetőségeket.

Nézzük, milyen megvalósítási módot találtam ki Neked!

…És akkor most megtöltjük a képzeletbeli rendelőnket. Minden „pácienst” leültetünk. Bajának súlyossága vagy kezelési igény szerint adunk nekik egy-egy jelet.

Magyarul kezdj el a magad szórakoztatására színezgetni. Hogy szép színes lapod legyen, amire szívesen nézel.

Az egyes „pácienseid” alig várják, hogy sorra kerüljenek, ezért igyekeznek legjobb formájukat hozni. A szemedbe néznek, könnyeiket visszatartják, és igyekeznek mosolyogni.

Látod?

Te eléjük állsz, és választasz. Szép sorban, egyenként „kezeled” őket. Mire a legmosolygósabbak elfogynak, az addig rinyálók, a szenvedők és panaszkodók is megemberelik magukat.:)
…

Mindenki magából indul ki. Én is.

Tudom, hogy ma fel kéne mosnom, haladni kéne egy-egy levélsorozattal, az oktatóanyagaimmal, és ebben a hónapban is meg kell írnom – mert cikkíróként vállaltam – egy cikket a HősNők épülésére.

Miután elolvastam a leveleim, fórumoztam és a kávém is elfogyott, valamint szenvedtem a „tettvágytalanságtól”:) , meg is lett a  cikk témája, és hogy el ne felejtsem, meg nehogy hó végére maradjon, gyorsan le is jegyeztem.

Mindjárt dél, újrakeverés, új válogatás a tennivalók között:)

Használd egészséggel!

NetAnyu
Dr.Farkas Anikó