Az irodalomtanítás innovációja – konferencia

Az irodalomtanítás innovációja – konferencia

A hivatalos beszámoló előtt, mellett, hadd mutassak meg valamit, ami oda nem fér be vagy tematikai vagy érzelmi okokból.

Pénteken tehát átvonatoztam volna Szombathelyre, de persze vonatpótló autóbusz volt, persze a magyar oldalon. Így is korábban értem oda, nyakamba vettem hát a várost, mondhatni emléktúrát tartottam. Meglepő módon egyetlen könyvesboltot sem találtam a Fő téren, viszont a farmerboltban, a bölcsész végzettségű eladó(tulajdonos?), akivel hosszasan beszélgettünk, útbaigazított egy GYERMEKKÖNYVESBOLT felé.

Itt látjátok a képeket, a NYME-SEK (régi BDTF D. ép.) melletti Belsikátorban található, a másik oldala csokoládéüzlet. kb. 10 méterre pedig az ART Kávézó, ami olyan régen nyílt, hogy még ültünk ott szemináriumon, persze ki mással, mint Fűzfa Balázs tanár úrral. 🙂

A GYEREKkönyvesboltban az is izgalmas, hogy gyerekkönyvszerző az eladó. Jósa Judit Festett meséit gyorsan dedikáltattam is vele, kíváncsi leszek a könyvre, és még hosszasan beszélgettünk, nagyon kedves, jól tájékozott, és ahogy a képeken is látjátok, amihez az engedélyt külön köszönöm, jó ízlése is van.
Látogassatok el bátran hozzá!!!

Sajnos a fiam kedvencét, Zalán Tibor A rettentő görög vitéz című művét, Baranyai András nélkülözhetetlen rajzaival nem találtam meg ott, (hiába a jó könyv hamar elfogy!), így tovább zarándokoltam a Lírába, (ami a belső udvarban van, hátrafelé az OTP mögött) kutatva a bunkó(s) ember és Thészeusz nyomait.

Nemhiába mentem, mi több az orrom előtt csomagolták ki a frissen nyomott, könyvillatú Hugo Cabret magyar változatát, be is ültem tehát vele a már emlegetett kávézóba, így egy óra múlva a gyaloglás mellett döntöttem a konferenciára.

Mivel a konferencián arra a kérdésre is igyekeztünk választ kapni van-e még értelme a munkánknak, mármint az irodalomtanításnak, az irodalomtanítás innovációjának, egyáltalán „Kell-e nekünk még Janus Pannónius?”
Erről óhatatlanul az jutott eszembe, mikor anno Domine az első ötödikes osztályommal Janus Pannoniust vettük. Egészen addig voltam csodabogár, míg el nem ejtettem, hogy sajnos a tankönyvben a legérdekesebb versei nem szerepelnek, lévén azok erotikus epigrammák. Késő délutánra járt az idő, mikor megkérdezte a könyvtáros kolléga, ugyan mondjam már meg mit mondtam az ötödikes fiúknak, mert mind vigyorogva kérte a Janus Pannonius kötetet kölcsönzésre. 😀
Természetesen következő órán számon kértek, mert ők aztán egy fia olyat nem találtak a kötetben, pedig: „Az összes rövid verset végigolvastuk!” – mondták.
Így aztán belemélyedtünk a metaforák és szimbólumok világába, mindezt egy katolikus iskolában.

Szóval tegyük fel újra a kérdést: Irodalom nélkül lehet élni.De érdemes?
Szerintem minden tanárkollégámnak van hasonló története, és az erre járó szülőknek és diákoknak is. Kommentben gyűjtsük össze őket, ha van kedvetek.
Csak úgy, a magunk szórakoztatására!

(A hivatalos beszámolót majd updatelem.)

„kétszögletű egyenes”