Téli ünnepek édességei- melomakarono

A melomakarono-t (mézes stangli) már évek óta mindig ugyanazon a recept alapján készítem el töltve. Tavaly leírtam részletesen, de most megint áthozom ide a receptet, kiegészítésekkel.

Hozzávalók:
1 csésze: 250 ml
1 nagy pohár: 300 ml

A tészta:
1 1/2 csésze étolaj
1/2 csésze olívazsír
1 csésze cukor
3/4 csésze narancslé
1/4 csésze konyak
2 lk. narancshéjreszelék (2 nagy narancs héját tettem bele)
2 kiskanál sütőpor
1 kiskanál szódabikarbonát (a a narancslében felhabosítom)
1 kg finomliszt

Szirup:
2 csésze méz
2 csésze cukor
2 csésze víz
A sziruphoz az idén 200 ml-s csészével mértem a hozzávalókat és eleinte úgy néztem nem lesz elég, de végül pontosan annyi lett, hogy minden süteményre bőven jutott és hamar fel is szívták a szirupot.

Töltelék:
1 kiskanál fahéjpor
1/2 kiskanál szegfűszegpor
1 1/2 csésze tört dióbél

Először a mixerben összekeverem a vajat, cukrot és a narancsreszeléket. Elég sok ideig keverem, addig amíg jó krémes állagú lesz. Ekkor átdöntöm egy másik tálba és lassan minden mást hozzákeverek, először fakanállal, aztán kézzel keverve mindent bele. A lisztnek csak a 3/4 részét keverem hozzá és a többit utoljára, lassacskán, ha felveszi. Az idén felvette pontosan az 1 kg-t. Egy puha, de már gyúrható tésztát kell kapjunk.
Nem használok vajat vagy margarint, hanem csakis étolajat (nem olívaolajat!) és olívazsírt, amit  a legalsó képen látható kiszerelésben árulnak és a képeken az is látszik, hogy az állaga teljesen olyan mint a disznózsírnak. Ezt a „vajat” kibontás után is a konyhaszekrényben tárolom, nem kell neki hűtő, annyira zsíros állagú.
A többi a következő képsorozaton és a tavalyi videon látható.

A töltelékhez a fahéjat és szegfűszeget összekeverem a darabosra mixelt dióbéllel. A tapasztalatom az, finomabb és megfelelőbb állagú lesz a töltelék ha nem mixelem, hanem a mozsárban pár perc alatt összetöröm, olyanra, amilyenre éppen akarom. A mixerben fele darabosra, fele pedig nagyon apróra vágódik össze. A maradékkal leszórom majd a kész sütiket, ha nem elég, még mixelek hozzá dióbelet. Az idén minden belement a töltelékbe és pont ugyanennyit készítettem megint, amivel leszórtam a süteményeket.
A sütemények egy napig kell álljanak a szirupos tálban, egy rétegben – tehát több tálra lesz szükség. Időnként meg szoktam fordítani őket a másik felükre.

A sziruphoz valókat összekavarom egy lábosban, felfőzöm, leszedem a habját és 5 percet főzöm. A forró süteményre forrón öntöm a szirupot, lassacskán, egy nagy kanállal!

Másnap a süteményeket kiszedem a szirupból és szép tálra helyezem, halomba. Minden réteget külön megszórók a fahéjas dióval. A tálat az ünnepek alatt végig szem előtt illik tartani, mert nem csak az ennivaló szerepét tölti be, hanem az ünnepi díszítőkellékek egyike. Mivel azonban fedni kell, hogy ne száradjanak ki, ezért én a komódban tartom őket, ami a nappalim egyik jól látható bútordarabja. Mások, akiknél amerikai konyha van, a pultra teszik ki végig a különféle süteményeket, lefedett díszes karácsonyi tálakban.