Juvetsi (Κοτόπουλο γιουβέτσι)

A recept először tavaly volt beírva. Mivel egyre többen olvassák a blogot és kérdések/kérések is érkeznek, ezért igyekszem lassan megválaszolni őket. Egyik kérése „laszlo”-nak az volt, írjam le a juvetsi nevű ételt. A juvetsi tulajdonképpen egy paradicsomos tésztás húsétel, melyet lábosban kezdenek, aztán sütőben végzi. Leggyakrabban csirkével készítik, de megfelelő hozzá a kecske, bárány és marha is, a marhából nem a nagyon száraz részek. A tavalyi bejegyzésből meghagyom a csirkés változat leírását.

Ez egy olyan jellegzetes görög étel, ami nálunk nagyon gyakran van terítéken, ugyanis az én finnyás fiam is szereti. Igazából nem hallottam még olyan gyerekről, aki ezt ne enné meg. Én többféleképpen szoktam készíteni, attól függően milyen periódusomban vagyok:), vagy vannak-e vendégek. Ha csak mi vagyunk, akkor a diétásabb, egészségmegőrző változatot kedvelem, erről számolok be.

Mit jelent pontosabban az egészségmegőrző  változat?

Azt jelenti, hogy a csirkéről elkészítés előtt lehúzom a bőrt és nem sütöm elő olajban. Most unalmas leszek egyeseknek, de másoknak lehet jót teszek:) A csirke bőre tudvalevőleg nagyon sok koleszterint tartalmaz. És ugyan a koleszterin egy olyan zsírfajta, amely az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen a hormonok és új sejtek képzéséhez, egy bizonyos kor után nagyon nehéz a szinten tartása. Ha pedig a normális szintet túllépi, komoly bajokat okozhat. Mi mindketten koleszterinkímélős étrenden kéne legyünk és szerencse, a görög hagyományos konyha majdnem teljesen az. Kevés odafigyelés kell és minden az előírtak szerint mehet. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindent betartunk. Sőt, legtöbbször oda sem figyelek. Viszont bizonyos alapanyagok száműzve vannak a konyhámból és csak akkor kerülnek be, ha vendégek jönnek (pl. tejszín, bacon, szalonna, stb.). Olyankor mindent szabad:)

1. A csirkét én szoktam feldarabolni, amit valamikor egy-két próbálkozás után, hamar megtanultam. Miután feldarabolom, lehúzom a bőrét. Nálunk semmi nem dobódik el. Minden felesleges, ami lekerül a csirkéről, fövés után a kutyák hasában köt ki:) Aki bőrösen kedveli, az hagyja a csirkén a bőrét és darabolja fel.

2. A csirkedarabokat sós vízben – mely éppen hogy ellepi őket – megfőzöm. Egészségkímélős módszerem megkerülve, a bőrrel hagyott csirkedarabokat előresütjük kicsit olívaolajban, de csak éppen hagyjuk megpirulni a bőrt, nem szabad készre sütni.

3. Egy nagyobb és magasabb falu lábosban/tepsiben, melybe egymás mellé beférnek a csirkedarabok, olívaolajat hevítek. Ezen megfuttatom az apróra vágott hagymát, mikor majdnem kész, a feldarabolt fokhagymát. Lehúzom a tűzről, belekavarom a kanál paprikát, felöntöm borral, visszateszem a tűzre és beleteszek minden fűszert, ízesítőt. Belezúdítom a mixelt paradicsomokat is, majd a belehelyezem a csirkedarabokat.  Felöntöm annyi csirkelével, ami éppen ellepi a darabokat (ha nincs csirkelé, mert elősütöttem, akkor vízzel, de lehet használni csirkeleves kockát forró vízben feloldva, én nem szoktam). Annyira főzöm meg, hogy a csirke biztosan puha legyen, de a mártás ízét is átvegye, majd a csirkedarabokat külön fedett tálba helyezem.

4. A mártást én le szoktam szűrni és szitán teljesen átpréselni. Ez nem lenne szükséges, ha nem kutatna a fiam mindig nagyítóval földönkívüliek után az ételben..

5. Egy jénai tepsibe – az enyém kb. 30-25 cm – beleöntöm a paradicsomos levet és beteszem a sütőbe. Mikor elkezd forrni, annyi rizstésztát teszek bele, melyet eleinte kimértem és kb. 1 ujjnyira töltik meg a tepsit. (a fenti tepsihez 400 gr rizstészta). Arra vigyázni kell, a mártás legyen legalább dupla mennyiség, ha szükséges, a csirkelével kell kipótolni. Kb. 15 – 20 perc alatt a tészta megfő (a tészta zacskóján mindig írja mennyi idő szükséges a fövéshez), duplájára dagad és az étel tálalható. Férjem úgy szereti, ha kéreg sül a tetejére, ezért neki gyors tűzön kell sütni. Fiam csak a kéreg nélkülit eszi, ezért neki lassú tűzön kell sütni. Aztán én meg találjam ki, hogyan lehet ezt megoldani:) Igazi hagyományos falusi otthonokban, ahol maguk készítik a tésztát, házi apró kocka-tésztával készítik. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ha nem fogyasztjuk rögtön, a tészta megdagad, beszívja az összes levet, tehát másnap már semmiképpen nem olyan mint frissen. Aki másnapra is szeretne hagyni belőle, az bő lére eressze, az aznapi legyen leves, folyós, hogy másnap ne legyen túl száraz az étel. Igaziból ezt rögtön érdemes fogyasztani és nem szabad spórolni rajta, a lehető legjobb minőségű tésztát kell venni hozzá, pl. a Barilla-t, hogy ne legyen ragacsos.

Férjem sajtot reszel rá, én fetával szeretem, fiam simán. De mindenki szereti. Lehet salátával tálalni, de anélkül is fogyasztható. Talál hozzá a piros bor. Úgy is szokták készíteni, hogy sárga, reszelt sajtot szórnak rá és visszateszik kicsit a sütőbe, amíg a sajt ráolvad.

Első alkalommal ne várjuk, hogy tökéletes legyen. A buktató a tészta és a mártás mennyisége, hogy pont olyan viszonyban legyenek egymással, mely jó állagú ételt ad. A más országokban készült tésztafélék másként viselkedhetnek mint a görög, amivel én itt dolgozom. Nem kell túl sokat méricskélni, figyelni kell az ételt a sütőben és ha kell, kipótolni a forró csirkelével (forró vízzel)! És nem szabad túlfőzni, mert a tészta tiszta ragacs lesz!