Párizsi lány in love
Tegnap a cd-ket, dvd-ket rendezgettem, és előkerült egy cd-m, amit egyszer szerelmi bánatomban készítettem, a végtelenül eredeti Sad Songs címet viseli, és sekélyességem nyomatékaként még egy átszúrt szivet is rajzoltam rá annak idején.
Olyan dalok vannak rajta, mint a Killing me softly, Unchained melody, a Wish you were here, a Kaleidoscope Sky….
Hát, ez szól most az irodában, egyik kolléganőm megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e?
Igen, az vagyok. De mibe is?
A francia nyelvbe nagyon durván, pláne mióta múlt heti dorbézolásom során egész éjjel franciául (és angollal kevert verziójában) beszéltünk. Görögországba mindig, mióta az eszem tudom. A Mamma Mia! című filmbe, mint az köztudott. Egy 45ezer forintos Salamander csizmába, amelyikre minden reggel rácsorgatom a nyálam, mikor eljövök a kirakat mellett. Azokba a fotókba, amiket az imént láttam, és úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem menten kiugrik a helyéről. Ebbe a számba is szerelmes vagyok, meg ebbe is, meg még körülbelül százba. A kedvenc könyvembe is szerelmes vagyok. Egy kicsit a rizstej ízébe is. No, és a fiam reggeli nyálszagú, meleg, puha arcocskájába.
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>