Napok kotyvaléka
Ligeten, a kertben, az apjának:
-Menjünk be a házba, Apa, de leginkább az emeletre!
– Arra gondoltam, Bobó, hogy hoznánk neked valami apró ajándékot az esküvőről.
– Én szívesen vágynám egy kígyóra.
Szeretgetni akarom, nem engedi.
– Milyen undok kis béka vagy, te, Bobó!
– Nem. Egy kedves, aranyos kis béka vagyok.
Új beceneveink: Anyus, Mamus, Anyuci – Apus, Papus, Apuci
Biciklizünk a Városligetben, mondom:
– Nézd, Bobó, ott egy traktor!
– Te milyen szemfüles vagy, Mama!
Évődünk a szokásos evés körüli mizériánkkal:
– Mit szeretnél reggelizni, Bobókám? Vajas kenyeret? Pirítóst? Lekváros kenyeret? Szalámis, sajtos kenyeret?
– Nem szeretnék ilyen butaságokat reggelizni, Mama!
(For the record: végül lekváros kenyeret evett, de csak mert látszólag véletlenül letettem a keze ügyébe és kimentem a konyhába.)
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>